A feleségem nagyon beteg. A gyógyításról már szó sincs. Ezt neki még senki nem mondta. (nekem is csak azért, mert kerestem másik orvost). Hogy lehet kezelni azokat az eseteket, amikor olyanokat mond, hogy "nyáron kifestjük a konyhát"?

Nehezen hiszem el, hogy nem tájékoztattak egy felnőtt embert a kilátásairól, és neked is csak azért mondták el, mert másik orvost kerestél.

Tapasztalataim szerint az orvosok épp hogy minden eshetőségre felkészítik az embert. Egy közeli barátnőmnél 2 éve daganatot találtak. Miután kiderült, hogy rosszindulatú daganatról volt szó, korrekten elmondták neki, hogy milyen kezelések jönnek, milyen javulás várható - és ha mégsem javul a helyzet (mert a daganatok sem egyformák), akkor kb. másfél éve van hátra.

Épp azért kell elmondani az ilyet, hogy a beteg tudja rendezni magában a dolgokat, ha úgy van, fel tudjon készülni bármire.

OK, hát így azért más a helyzet valóban. A kérdésedre viszont nincs jó válasz, sajnos. Nem tudom, hogyan lehet ezt viselni.

Azt hiszem, az emberben ilyenkor valami nagy erő keletkezik, összeszedi magát és valahogy végigcsinálja. Természetesen elbőgheted magadat, de gondolom ezt akkor teszed, amikor a feleséged nem látja.

Kitartást és erőt kívánok, szükséged lesz rá.

"A kérdés, hogy én hogyan ne bőgjem el magam..."

Úgy, hogy első lépésként nem hagyod hazugságban élni.

Sok nagybeteg jobban tisztában van azzal, merre jár a nagy úton, mint a szerettei gondolják.

Sokszor épp a ti védelmetekben hazudik, és beszél mást, mint amit gondol.

Legtöbben megkönnyebbülnek, ha kiderül, hogy végre nem kell hazudozniuk arról, hogy félnek, hogy egy plusz ölelésre vágynak, hogy dönteni akarnak a kedvenc tárgyaikról, hogy végrendeletet akarnak íratni, hogy pappal akarnak beszélni, hogy sírhelyet akarnak választani és rendelkezni a temetésükről.

Beszélj olyan szakemberrel, aki hospice dolgozó, vagy olvass pl Polcz Alaine könyvet.

Saját tapasztalatból és eü dolgozóként is tudom, hogy ez így van.

A bajban se nem jó, se nem tisztességes hazudni.