Idegei alpon hasmenésre mi a megoldás?

Nagyon stresszes vagyok, ez köszönhető annak, hogy Anyukám beteg és mindig éri valami baleset sajnos. Élem a mindennapokat, de telefon mindig nálam van, ha bárki hív eltudjam érni. Februárban lesz 2 éve, hogy léptem ki az iskolából és Tatám várt ott, hogy baleset történt (nem szeretném részletezni, de sajnos örökre maradandó. Lényeg, hogy az egyik kezét nem tudja használni.) Pszichés beteg, skrizofrén, nem epilepszia. Csak attól félek mindig, hogy mivel az egyik kezét nem tudja használni és próbál főzni magára nem borítson valami forrót vagy ilyesmi.

Apukám gyerekkorom óta nem él. Él külön lakom párommal, Nagyszüleim laknak anyukámmal de ők is idősek 83+. Velük is mindig történik valami. Azt érzem, hogy sosem volt az (max kisgyerekként) hogy számíthattam volna olyan szintet a családra, ahol kellett volna. Nem érzelmileg értem, hanem pl pénzben. Nyilván anyukám rokkant nyugdíjas + nagyszülők nyugdíjasak.

Sokszor nem volt kihez fordulnom, internetről olvastam sokszor, ha valami kérdésem volt az életben. Felnőttem nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azt érzem, hogy idegrendszerileg nagyon gyenge vagyok. Félek az orvosoktól, a vizsgáktól, az új helyzetektől. Anyukámat állandóan kísérem kórházba mindenféle vizsgálatokra. Jelenleg még tanulok, de pl a munkahelytől is félek, hogy nem állom majd meg a helyem. Mindig egy ilyen érzés van benne, hogy nem tudtam kire számítani a családban gyerekként.

Pszichológusnál már voltam, nem olcsó pénzért de megmondom az őszintét hogy nekem semmit nem segített. Jogsim is van, de vezetni nem merek. Önbizalmam sincs, félek a kudarcoktól, is mert nem volt olyan hogy na megvigasztalnak, "megoldjuk", hogy ezt hallottam volna otthon. Inkább csak az, hogy úgy érzem, mintha nekem lenne gyerekem. Állandóan hívom anyukámat mi van vele, hogy van. Gyógyszert bevette-e, mit csinál. Kísérgetem ahová kell. Elutazni is ha ritkán megyek félve, hogy addig vajon itthon mi történik. De pl. külföldi munka nálam szóban sem jöhet.

Illetve a másik, hogy vizsga/ orvos / új helyzetek előtt mindig rámjön a nagywc-zés hígabb verziója. Ez biztos, hogy idegi alapon van. Mert amit vége a szitunak akkor elmúlik ez az érzés. Nem tudom mit tehetnék.

Joga nekem nem opció, mivel engem az nem nyugtat le, pszichológusnál meg már jártam.