Akinek sikerült legyőznie a hipochondriát, mindig a legrosszabbra gondolni és kikeverednie a "tünetek folyamatos észleléséből" és ezáltal a negatív gondolatokból, hogy csinálta?

Én úgy, hogy a sok idegeskedéstől kaptam egy igazi infarktust. Nyitott szívműtétem volt, 2x éleszettek újra, és lett egy csomó szövődmény.

Volt időm elmélkedni, és rájöttem pár dologra.

Mindenki meghal egyszer, kár ezen agyalni előre

Az élet rövid, az idő rohan, butaságokra nincs idő

Kifejezetten hülyeség saját magunkat megbetegíteni a gondolatainkkal

Amikor jól van az ember, élni kell, élményeket gyűjteni. Amikor meg beteg az ember, azt észre fogja venni, nem kell figyelgetni.

Exemnek pszichológussal.

Miután megmondtam neki, hogy akkor nekem itt vége a kapcsolatunknak, mert nem bírom az újabb meg újabb kitalált bajait.

Addig mondjuk ellazáskodta: jaj, úgyis mellette maradok, és asszisztálok hozzá - pechje volt, mert szakítottam vele.

Bocs, nem hiszem, hogy ebból kellene állnia az életemnek, hogy egy felnőtt férfi pánikbetegségét próbálom laikusként gyógyítgatni, és többek közt azon görcsölni, hogy mit csináljak, ha pl túrázás közben kapja el a gépszíj.

Vagy azon aggódni, hogy "daganatos" - és vajon az-e? Nem, nem az, csak bebeszéli magának, de kísérjem el minden vizsgálatra, mert fél.