Daganatos beteg hogyan érezhetné magát hasznosnak?

Bármilyen jellegű kézimunka. Attól függ, hogy mihez érez kedvet, mihez van tehetsége.

Most kitaláltam, hogy megtanulok zoknit (is) kötni, és horgolni, utóbbit a nulláról. Beléptem egy Facebook csopiba. Mindenféle korosztály van mindkét nemből, kezdőktől a vérprofiig, az őstehetségtől a kétbalkezesig. Modern kézitáskát, szőnyeget, tárolókat is sokan csinálnak, nem csak nagymamás dolgokat.

Ez csak egy példa. Érdemes például Facebookon körbenézni, hogy milyen csoportok vannak.

Zoknit, horgolt dolgokat nagyon sokan el is adnak, vagy ajándékba készül. Tehát tényleg hasznos, nem csak az időt tölti el vele.

Ha valamiben jó, akkor családtagoknak vagy baràtoknak segíthet tanulni, korrepetálni. Attól függ, hogy milyen szinten tudja, hogy milyen korosztálynak, értelem szerűen minél kisebb, annál egyszerűbb a tananyag. Kérdés, hogy a nehezen kommunikál mit jelent. Ha nincs kedve, lehangolt, akkor kimondottan jó lehet a gyerektársaság. Ha más miatt nehezített, akkor sajnos nem.

Volt régen lehetőség hangoskönyvet felolvasni vakoknak és gyengénlátóknak. Esetleg keress rá, hogy van-e ilyen most is. Ez is ugye a kommunikációtól függ.

Munkahelyére nem kell besegíteni? Nekem az egyik munkatársam esett át nemrég műtéten daganatos betegség miatt. Végig kommunikáltunk, hogy mi van vele, ő is érdeklődött, hogy mi a helyzet a munkával. Amíg lábadozott, addig is mindig kikértük a tanácsát, véleményét. Vissza is jött segíteni részmunkaidőben.

Családban? Gyerekekre vigyázni? Tanulni velük?

Vagy valamilyen csoport? Nálunk a városban van minden, kreatív, kézimunka, kirándulás, ének, stb.