Epilepsziás roham (eszméletvesztős) után mennyire általános a szégyenérzet?

Várjál itt valami rohadtul nem stimmel.

Az epilepszia még csak nem is mentális betegség (de azokat sem kell szégyellni) hanem szervi, neurológiai betegség. Nem “hurcolnak” kórházba, hanem ha vannak rohamaid ki kell vizsgálni és kell gyógyszer szedned. Mert egyszer meg is halhatsz, ha leszédülsz valahonnan, kiesel a busz elé, félrenyeled a hányásod stb.

De ha ilyeneket gondolsz hogy kórházba “hurcolnak” lehet hogy mentálisan sincs rendben nálad valami…

Ne a diagnosztizált és kezelt betegségtől rettegj, hanem többek között a haláltól a kezeletlen betegség miatt.

Betegnek lenni nem jó, de hála az orvostudomány fejlődésének sok betegséggel élethosszig együtt lehet élni megfelelő terápiával és gyógyszereléssel. Ennek örülni kell nem pedig megtagadni. A saját életedet veszélyezteted ha nem vizsgáltatod ki magadat és megtagadod a gyógyszereket.

6

Baromság. Nem írja senki a homlokodra, hogy epilepsziás vagy és ahogy írtam, megfelelő gyógyszereléssel a betegség kordában tartható.

Az, hogy szeretnél gyereket az nem attól függ, hogy hivatalosan is diagnosztizálnak epilepsziával, vagy sem. Semmi összefüggés nincs a kettő között.

Addig míg nem diagnosztizálnak epilepsziával, addig lehet gyereked, ha meg már diagnosztizálnak akkor meg már nem? Vagy ezt hogyan kell értelmezni?