Maladaptiv ábrándozás, tanácsok?

Ennyiből nehéz segíteni, ez pszichológust kíván, s meg kell szoknunk, hogy az emberiség létében ez a szakma egyre nagyobb tért hódít, amelyet súlyos hiba lenne negatívan megítélni.

Csak egy példa (a további tucatnyi lehetőség közül, hogy mi lehet az oka):

Például:

Szüleid mintaszülők, a külső megítélésük szerint, és tényleg nem is hibásak semmiben, mert mindenben jót akarnak neked.

Az utóbbi évek felismerése az, hogy ez - bárkiről is legyen szó - nem teljesen célravezető. Ha egy régi megnevezést használnék (amely akár bántónak is hangzik), akkor lehet, hogy egy elkényeztetett gyerek vagy. Ám ez nem ilyen egyszerű, és a dolgok nem rajtad múlnak. Ez az emberi agy működési mechanizmusából adódik, és az ilyen "kényeztetett" esetből manapság rengeteg van (a világon milliószámra), és nem kell aggódnod magad miatt, ám ezentúl egy másik - célravezetőbb - létre kell ilyenkor áttérni.

Olyan ez, mint egy drogos állapot, amelyben függőség alakul ki. Állandóan vágysz valami jobbra, és ha meg is kapod, idővel ez nem lesz elég, még több kell. A drognál is ez történik (de pl. ezt a hatást a pornózásnál kezdték komolyabban vizsgálni), ám sok más területen is jelentkezik (játékszenvedély, "mobilsimogatás", stb.), nehéz mindet felsorolni.

Belsőleg ennek hormonális oka van, amely hatás mindenkire jellemző, és a rég jól ismert "megunás" jelenségére vezethető vissza. A dopamin nevű hormonunk az, aminek állandó közérzetjavító hatására fokozatosan rászokunk (rászoktatnak), és egy rezisztencia (ellenállás) alakul ki vele szemben, és ez az egyre erősödő elégedetlenségünkkel egy tartós boldogtalanságba (végül depresszióba) taszíthat.

Az igazi felfedezés ezzel az, hogy ami segít az a : "dopamin-böjt". Azaz éppen az amit kívánunk, a sok függőséget okozó örömöket meg kell magunktól vonni. Ez persze egy pokoli unalmat okoz, amelytől rettegünk, menekülünk, de nincs más út. Ráadásul - ahogy pl. a drogoknál - elvonási tünetek jelennek meg, nyugtalansággal, nagyon erős stressz érzéssel, sok - különféle - testi tünetekkel.

Ám ha kitartóak vagyunk (a szakemberek szerint az első 21 nap a legnehezebb), akkor javulás áll be, bár egy normalizált állapot eléréséhez kell akár 2 év is. A tudomány sajnos rácáfolt a liberalizmus szemléletére, vagyis arra, hogy attól leszünk boldogok, ha minden igényünk kielégül. NEM, attól éppen hogy a boldogtalanság felé indulunk el. Ám ha visszafogott életre térünk át, akkor újból érzékennyé válunk apró örömökre is (a rezisztencia megszűnik), s nem lesz szükségünk egyre inkább kielégíthetetlen vágyak beteljesítésére.

Az említett "álmodozás" pedig egy mellékesen jelentkező reakció arra, hogy megjelent az életben az unalom, és valamivel be kell azt tölteni. Az emberi agy ebben "okos", ám a módszere nem célravezető, mert egyre vadabb, és egyre irreálisabb vágyak törnek elő, és az eredmény a boldogtalanság.

Természetesen - ahogy jeleztem - ez csak az egyik magyarázat, s nem feltétlenül igaz mindenkire (de sokakra igen).

Csak azoknak a szülőknek tudok tanácsot nyújtani, akik "mindent" megadnak a gyerekeiknek, gondolván, hogy ettől jó szülők lesznek. Ez az irány jó, de korlátai vannak, és ugyanolyan súlyos esetet eredményezhet, mint egy elhanyagoltság! S különösen ne helyettesítsék a gyerek növekvő vágyait (ami a fentiek szerint zajlik) tárgyakkal mindenáron! Nagyon sokszor kell érzelmi támogatás is nekik, azaz a szeretet egy másik módja is, melyben nem érvénytelenítik a gyermek illogikusnak látszó érzéseit, hanem megértik, hogy ő éppen így érez, és megengedett, hogy így érezzen. Ami ma - úgy tűnik - a legfontosabb: Ne adjunk a gyerek kezébe mobiltelefont 10 éves kora előtt! (ez a leggyakoribb tévedés) Ezt betartani azonban jól tudjuk nagyon nehéz. Ha pisztolyt adnánk a kezébe, azt jól tudjuk, magát vagy másokat is károsítana. A tapasztalatok szerint azonban mobillal csak saját magát rombolja, mi meg gyakorta ezt örömmel szemléljük. Ez út a létszemléletének tárgyiassá tételéhez, és ahhoz vezet, hogy felnőtt korára a személyeket (s minket szülőket is), egy használati tárgynak tekintsenek, ami kielégíti a telhetetlen igényét.