Van hozzám hasonló? Ez normális?

Kb 5-6 éve a minden nap a napom ébren töltött óráinak kb. négyötöd részét valahol máshol töltöm. Mármint agyilag. Kialakítottam magamnak egy más világot. Ott nem én vagyok a főszereplő, hanem egy ellenkező nemű, de korombeli személy. Egy egész gyerekkort eljátszottam az agyamban, hogyan él, mik a szokásai, hogyan nőtt fel, mikor született, milyen kapcsolatai vannak, mik a problémái (ezek javarészt hasonlóak, vagy teljesen megegyeznek az én szituációmmal) stb. Minden nap órákat képes vagyok órákat eltölteni ezekről a dolgokról való gondolkodással. Ilyenkor járkálok a szobámban, elsuttogom a dialógokat (van hogy egymás után újra és újra ugyanazt suttogom), ha nagyon beleélem magam akkor ugrálok, futok körbe a szobámban, nevetek, sírok, egyszerűen átélem a kitalált fájdalmait és örömeit, úgy, mintha azok az enyémek lennének. Öntudatos vagyok, tehát véletlenül se engedem, hogy valaki meglássa, mit csinálok, szégyenkeznék valószínűleg, ha rajtakapnának. Mindig azt a pillanatot várom, hogy a szüleim elhagyják a házat, hogy szabadon futkorászhassak és beszélhessek a házban.

Van, hogy youtubeon videót nézek és ez ilyenkor el tudja venni a figyelmemet erről a világról, de egyébként mindig ott járok.

Ez mitől lehet? Hogyan tudnék végleg elszakadni ettől a világtól? Minden más ember is van így?

Szeretnék normális 17, majdnem 18 éves lány lenni, eljárni barátokkal, nem ilyennel tölteni az időmet.