Mások is voltak ilyen helyzetben? És ilyenkor mi a teendő?

Sajnos gyermekkoromban nem kaptam meg a szeretetet, sohasem dicsert meg (nagyanyám nevelt), ha hibáztam durván mondta el a véleményet, nem volt jó nagymama, egy szoros kötelék nem alakult ki köztünk (volt olyan hogy az iskolában bantottak, verték a fejem, ha otthon el is mondtam csak annyit mondott hogy ne arulkodjak, oldjam meg, pedig más szülő már rég felment volna az iskolába) .... Most apolnom kéne mert leesett a lábáról, de úgy érzem hogy csak kötelességbol teszem, szeretetből nem tudom... Akiket egy jó édesanya, vagy egy jó aranyos nagyi nevelt nem biztos hogy megértik a helyzetet, és ezért kiméljetek a negatív válaszoktól