Sokat szenvedett vajon hogy meghallhason?

Első, nagyon empatikus vagy...

Kérdező, sajnálom, hány éves volt az apukád? Sajnos, igen, előfordulhat, de a kórházi dolgozók biztosan mindent megtettek, hogy minél kevésbé. Én a testvérem haldoklását néztem végig (leukémia), ez még a covid előtt volt, úgyhogy mi látogathattuk. A végén már teljesen el volt kábítva a fájdalomcsillapítók miatt, így talán nem volt fájalma. Valószínűleg apukádat a végén már lélegeztették, mesterséges kómában volt, így akkor már nem érzett fájdalmat. Ami szerintem a legrosszabb ebben az egész helyzetben, az az, hogy egyedül halnak meg az emberek, pedig elvileg a haldoklókhoz be lehet menni elköszönni. De ezen ne is gondolkodj, emlékezz a szép pillanatokra. Nekem sajnos sokszor bevillan az a kép, amikor a testvéremet utoljára láttam élve. Egy életerős harmincas nő csonttá fogyva, besárgulva és úgy benyugtatózva, fájdalomcsillapítózva, hogy alig volt tudatánál. Másnap mikor mentünk hozzá, útközben hívtak minket, hogy feladta, itt hagyott bennünket. Még mindig hallom azt, amikor utoljára mondta, hogy szeret minket és vigyázzunk a lányára.

Sajnalom kerdezo :(

Az en apam 7 eve ment el. Nem tudtunk

Ott lenni a vegen :(