Mikortól krónikus a szorongás?

[link]

Nekem bevált.

Az a baj nem viccként, hanem orvosságként kell tekinteni rá.

Irracionális dolgokat nem lehet racionális dolgokkal kezelni. Ez olyan mintha egy skizofrénnek elkezdenél gondolkodni a képzelt dolgain és a képzelt dolgaira való megoldáson.

Ez csak rajtad múlik, hogy "leszarod" vagy nem. Ami biztos, hogy minél többet pörgeted magad valamin annál nehezebb lesz leállni. Ezt meg ahhoz tudnám hasonlítani mikor még édesanyámmal éltem és egyszer egy családi ebéd közben teljesen feszült volt és rákérdeztünk mi a baj. Erre ő azt felelte, hogy "titeket nem zavar ez a csöpögés?" (a szomszédnak valamelyik csapja csöpögött végül is). Erre mindenki megállt és elkezdte hallgatni (bevonódva ezzel az őrületbe), ami végül is odáig fajult, hogy apám összeveszett a szomszéddal. Holott senki nem foglalkozott addig vele mert tényleg nagyon halkan lehetett csak hallani, mi addig nem is észleltük míg nem szólt. Szóval ha rákoncentrálsz és arra figyelsz akkor nyilván elkezd idegesíteni/frusztrálni.

Önismeret? Az most hogy jön ide?

Csak szard le, nem kell ezt (sem) túlgondolni.

A szőrszálat is pontosan a közepén kell széthasítani, hogy két tökéletesen megegyező méretű felet kapjunk.

Szerintem már ez is egy probléma faktor, hogy elkezdesz a megoldásán gondolkodni annak ami nem probléma. Még akkor is ha csak "magadba nézel" "önismereti" jelleggel.

A "nem problémára" reagálsz, foglalkozol "vele" (magaddal-miatta), ergo az agyad alapból problémaként fogja kezelni amire megoldást kell találni amit te magadbanézéssel' próbálsz orvosolni.

Csak ha a nemlétező problémát orvoslod akkor a tudatod egyszerűen csak megteremti a problémát, hogy ne legyen felesleges amit csinálsz és ezzel is tudod magyarázni, hogy miért szorongsz, hisz ott a probléma; foglalkozni kell vele.

Ez egy ördögi kör. Amire az egyetlen megoldás, hogy LE-SZA-ROD. Nem thai-chi, önismereti tréning, theta gyógyulás, siránkozás, ajvékolás, meg önmarcangolás útján, hanem straight up szard le és akkor le lesz szarva.

Az a baj a mai társadalmakkal, hogy minden túlbonyolítunk, mindenre 600 megoldás ömlik az arcunkba 600 irányból és akkor ne legyen az ember idegbeteg. Értelek. De le kell szarni, nem kell hozzá 3 diploma.

Egyszerűen csak nézd meg mi a "probléma". Ha ég a fél ház; ok, borulj ki és rohanj, legyen is gyomorideged. Ha nincs semmi, vagy egyszerűen csak "mi lesz a gyerekekkel?!?!?!?" gondolat jön akkor le is zárhatod. Mi lenne velük?! Semmi.

Ergo ráérsz akkor agyérgörcsöt kapni amikor ég a ház, amíg nem ég addig minek csesznéd fel miatta magadat?! Innen már csak egy lépés a sütő gázkapcsolóinak folyamatos ellenőrzése/tekergetése (OCD).

Talán pont azzal van a baj, hogy "abszolút mindent koordinálni tudó embernek" tartod magad. NEM KELL MINDENT ABSZOLÚT KOORDINÁLNI és akkor nem lesz gyomorideg se, hogy nem teljesen szimmetrikusan állnak egymás mellett a kertben a fűszálak.