Gluténérzékenyek ti hogyan fogadtátok a diagnózist? Milyen tüneteitek voltak? Hogy ment az átálás? Lelkileg hogy vagytok?

Régen diagnosztizáltak vashiányt de nem küldtek sehova se vele. Szedtem a vasat különösebb bajom nem volt, sőt vissza is állt egy idő után és nem ment lejjebb. Sokszor fáradt voltam, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Kb 2 hónapja gyakran volt hányingerem, de kimondottam nem étkezések utána hanem úgy egész nap, de nem állandóan volt, hogy egyik nap volt másik nap és viszketett a bőröm. Saját magam elgondolásából döntöttem úgy, hogy elmegyek egy vérvételre, ahol magas lett az értékem. Az orvos azt mondta, hogy vagy elmegyek tükrözésre vagy tartom a diétát. Még tükrözésre nem sikerült eljutni, most diétázom. Egy kicsit aktívabb vagyok és már nem fáj a hasam, de a bőröm még szokott viszketni és folyik az orrom. Olvastam, hogy lehetek hisztamin érzékeny is, amit nagyon megijedtem, mert akkor szinte semmit nem ehetek majd. Pénteken mennék vizsgálatra, de rettegek az eredménytől. Amióta kiderült ez a gluténérzékenység lelkileg a padlón vagyok. Úgy érzem, hogy elvették az életem nagyon fontos részét. Imádtam enni, étterembe járni, csak beülni egy random étterembe, cukrásdába élvezni az ízeket nézni a várost közben. Az volt a nagy álmom, hogy beutazom a Európát Amerikát és megkóstolom a helyi konyhákat. Tegnap a munkatársaim közös sütizést rendeztek és tudom, hogy ez csak egy sütemény de azt hittem elsírom magam, hogy kilógok a tömegből, amiért nekem nem lehet. Már kimozdulni sincs kedvem. Úgy tekintek magamra mint egy beteg emberre. Tudom, hogy nincs kiút és sokszor úgy érzem amióta ez kiderült, hogy bár meghalnék.