Minden embert másképp érintenek dolgok, ez tény, de mi van ha valaki a legkisebb dolgokat is megkérdőjelezi?

Sajnos nincs kivel beszélnem erről, és nehéz segítséghez fordulni. Fiatalként úgy állok az élethez ahogy nem kéne. Mindent megkérdőjelezek, emberek között rosszul érzem magam, a saját bőröm sem egy megnyugvás, már a családdal sem jó együtt lenni, mert félek saját magamtól és a szüleimtől is. Annyi rosszat kaptam már de van az a szint hogy az ember nem bírja. De mi van ha igen, és ahelyett hogy ignorálná és tovább menne mindenkinek megbocsát? Sokszor kihasználják az emberek hogy "hatalmas" szívem van és úgyis megbékélek. Hirtelen haragú vagyok és volt is kitől örökölni.

Nagyon kiskoromban a szüleimnek hála hatalmas traumákat éltem át 14-5 évig és ezek sajna megmaradtak bennem(családon belüli viszály, veszekedések,költözés, ivás, szigor) és még a gyerekek sem fogadtak el ugy ahogy vagyok. Egyre rosszabb a memóriám és már teljesen lennvagyok, de ez elméletileg általában természetes hogy az ember mindig ilyenkor mosolyog a legtöbbet. Mindig is olyan gyerek voltam aki midig mosolygott és hülyeségeket csinált, ha sirt próbált elbujni, ma már nem csak ettől rettegek. Félek saját magammal és a körülöttem levőkkel szembe menni, mert sajnos nálunk ha a gyerek szól az már nem jó, saját véleményem lehet de tartsam magamban.

Mindent magamban tartok, ha pedig kijön képes vagyok éjjelente sírni. Ilyenkor próbálom lekötni magam és csinálni valamit, mert az általában segít, sajnos nem mindig.

Sajnos több dolog is van még de ezeket nem szeretném részletezni mert nem lennék rá képes. Utólag is bocsánatot szeretnék kérni ha össze szedetlen volt de egyedül érzem magam és szomorúnak.

Nincs kihez fordulnom, nehéz segítséget kérni és nem gyötrődni a múlton, de ha kapok egy jó tanácsot mindenféleképpen elfogadom. Még ha hamar fel is adok dolgokat.