Mozgássérült vagyok,1 bottal járok. Nem tudom magam elfogadni,hogy kell ezt feldolgozni,mert azt mondják fel kell dolgozni ,hogy???

Ne szégyeld. Próbáld kihozni a helyzetből a maximumot. Mások meg rákosok, szívbetegek, rosszak a fogaik, stb.

Lehet a 'Maratont' nem Te nyered és akkor mi van? Fogd fel úgy h. a botod egy elegáns kiegészítő és a képzeleted attól szárnyalhat.

50 évesen sántultam le /bokatörés, lábszártörés, elfertőződött a műtét után/. Egyszerűen gondolj arra, hogy szarabb is lehetne, és örülj, hogy csak ennyi a bajod!

Én a magam részéről inkább nem megyek sehová azóta, hogy bot van. Dolgozni még igen, de oda muszáj. Akkor igazán rossz, ha előtte pár évvel még semmi sem volt, most meg ez a nyomorékság.

Nagypapám a Don kanyarban elvesztette az egyik lábát. Előtte élsportoló volt, így ezzel oda lett az egész karrierje eltervezett élete. Műlába lett és egy botot is használt a járáshoz. De büszke volt, hogy túlélte a háborút, és lett családja, gyerekei, unokája, focimeccsekre járt, kirándulni, minden nap rengeteget sétált, 75 éves koráig dolgozott, még autót vezetni is megtanult, és meg fogsz lepődni de még a nőknek is tetszett, a stílusos öreg úr a kalapjával és botjával. Nehéz dolog, de a te döntésed mit gondolsz magadról. A környezeted nem az alapján ítél bottal jársz e hanem az alapján mit sugárzol belülről. Nagypapám hiába volt papíron hadirokkant, ő teljes értékű embernek kezelte magát, és így a környezete is annak látta. Én nagyon büszke vagyok rá. :)

Gondolj arra hogy a filmekben a leg elegánsabbak is bottal járnak vagy az inteligensebb karaktereknek mozgásszervi problémája van és ők is bottal járnak

De vigasz 8#