Hogy kuzditek le a halalfelmeteket a koronavirus miatt?

hová tűnt a hozzászólásom ????????

Ez is egy bizonyíték az igazamra... Szánalmas

#16

Honnan veszed ezt a motoros mentős dolgot?

Én még az életben nem láttam motoros mentőt, pedig az ország 2. legnagyobb városában élek.

Az index otényleg túlzásba viszi kissé a pánikkeltést, csak a rossz hírekről írnak.

De az a cikk egy ténylegesen tesztelt ember saját tapasztalata, nincs okom megkérdőjelezni.

Ő leírta, mit tapasztalt.

Te mivel támasztod alá a motoros dolgot?

És ha meglesz az eredmény, és pozitív, akkor érted megy a nagymentő, és bevisznek?

"Csak a krónikus betegeknek van okuk félni"

Jah, köszi, megnyugtattál.

Az emberek nagy része krónikus beteg. Igen, a fiatalok is. Elég nagy %-ban.

Itthon, de amúgy az egész világon népbetegség pl. a magas vérnyomás. Ez is egy krónikus betegség. Én is érintett vagyok 36 évesen.

Gyakorlatilag alig van olyan ember, akinek ne lenne valami betegsége. Max nem tudsz róla, mert nem mindenki panaszkodik.

De a magas vérnyomás vagy a szívbetegség kb minden második embernél jellemző, emellett rengeteg pajzsmirigy-problémás, rengeteg daganatos, rengeteg asztmás, stb. ember jön-megy, akik ránézésre tök egészségesek.

Most eszembe juttattad, amikor 10.-ben mentük haza az iskolából a munkásbusszal, s a busz 2 falu között elkezdett füstölni. A soför félreállt, a munkások meg verték le egymást, úgy futottak ki a buszból. Én meg: megállítottam a játékot, a telefonomat beletettem a kabátzsebembe, s még a cipzárt is elhúztam rajta, hogy valamelyik nehogy kiüsse onnan. Majd nyugisan lesétáltam a buszról...

Most 12.-es vagyok. Hetek óta nem járok iskolába, a kapun csak kenyérért voltam ki. A szüleim se járnak dolgozni. Mitől lenne halálfélelmem?

Eleinte nagyon rosszul viseltem a dolgot én is. Folyamatosan a híroldalakat bújtam, másodpercenként frissítve őket, hogy na, vajon miféle katasztrófa történik megint? Aztán rájöttem, hogy ez nem sokat segít rajtam, (hiszen bármi történik odakint a világban, ugyanazt tudom tenni: otthon maradok, kezet mosok gyakran, stb) és tudatosan kicsit eltávolodtam az internettől. Fontos szerintem, hogy limitáljuk a napi hírolvasást (én minden reggel ránézek, aztán utána többet nem) hogy ne vegye el az összes időnket, és ne rombolja folyamatosan a hangulatunkat, de persze teljesen kimaradni belőle szintén nem jó, mert akkor csak stresszelünk majd, hogy miről nem tudunk.

Csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz, amire máskor nincs időd: olvasás, családdal beszélgetés, főzés, videójáték, bármi ilyesmi. Ne hagyd, hogy teljesen eluralja a félelem az életed, mert így is, ha bár limitáltak a lehetőségek, annyi mindent lehet azon kívül csinálni, hogy félünk.

Nem tudja senki biztosan, mi lesz vele és a szeretteivel, csak annyit tehetünk, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, vigyázunk magunkra és egymásra amennyire lehet, és reménykedünk benne, hogy ez elég lesz a komolyabb baj elkerüléséhez.

Kitartást!:)