Aritmia defibrillátoros kiütéséhez miért szükséges mikroaltatás?

Mert iszonyatos fájdalommal jár.

Eszméletnél lévő betegen nem alkalmazzák.

Lemaradt. A fájdalom egy olyan sokkot okozhat a szervezetben, ami még pluszban rontja a helyzetet.

#1

Vártam a kioktatást, hogy dobogó szívnél nem használunk defibrillátort (ez így van), de mivel ez elmaradt, le írom neked.

Az a mikro altatás, az nem altatás.

Gyakorlatilag (gyógyszerek segítségével) megállítják a szívet, és defibrillátorral újra indítják, bízva abban, hogy megfelelő ritmusban indul el.

Ez legtöbbször sikerül.

Ettől függetlenül az első két válaszom is igaz.

"dobogó szívnél nem használunk defibrillátort "

ez hülyeség. Van olyan ritmuszavar, amikor igenis kell dobogó szívet is defibrillálni. Amúgy tényleg azért altatnak, mert nagyon fájna. Van szinkron, és aszinkron defibrilláció. A sziknron pont az, hogy figyeli a ritmust, és pont jókor "üt be"

Az első két válasz jó, de a kioktatás összekuszálja a dolgokat.

Ha működő szívet csapunk meg árammal, azt valóban nem defibrillációnak, hanem elektromos kardioverziónak nevezzük. A különbség az, hogy utóbbit a szív saját tevékenységéhez kell szinkronizálni. Ugyanakkor ezt is defibrillátorral végezzük. Gyakorlatilag az összes modern

manuális defibrillátor képes elektromos kardioverzióra is (az automaták nem, de az más tészta).

Az altatás az tényleg csak altatás. Nem állítja meg a szívet, tényleg csak azért van, hogy ne érezze a beteg, hogy megcsapják árammal. Igazából a defibrillátor "állítja meg" a szívet, jobban mondva leállítja a kaotikus tevékenységet, teremt egy pillanat elektromos csendet, hogy a "karmester" (a szinuszcsomó, a fő ingerképző központ) visszaszerezhesse az irányítást.

Létezik gyógyszeres kardioverzió is, ennek van egy olyan formája, amikor egy löket adenozinnal tényleg "megállítják" a szívet egy pillanatra (vagy talán jobban mondva annyira lelassítják, hogy úgy tűnik, mintha állna), de ilyenkor rögtön újraindul magától.