Hogyan fejleszthető az AKARATERŐ?

Szerintem az is egy jó nézőpont, hogy nem szabad bármit túlságosan akarni, tehernek, elvárásnak fogni fel.

Ha betudod látni ésszel, hogy fontos, egy idő után magadtól csinálni fogod.

Talán nekem van akaraterőm rendben, inkább akkor szokott hátráltatni akaratban valami, amikor megvan az a velejárója, hogy fárasztónak, értelmetlennek érzem, vagy esetleg nem tudom eléggé? nincs hozzá energiám épp? Ha ilyenkor erőltetem, akkor sok ellenérzést válthat ki, amitől megutálom.

Velem az volt, hogy olyan valakivel laktam együtt(családtag), aki folyton piszkált, rendre utasított folyamatosan, megállás nélkül, de mintha egyre tökéletlenebb és passzívabb/letörtebb lettem volna tőle. Túl sokat kötekedett.

Amikor elköltözött, egyedül akkor sokkal motiváltabb lettem, pl. azelőtt nem szerettem sütni, utána rendszeresen sütögettem, és jól esett, hogy nincs aki beleszóljon.

Nem tudom, hogy bármi motiváltságomnak rájátszott-e az azelőtti folyamatos piszkálás, de mindenképpen fontosnak tartom a szabadságot, hogy mindig úgy érezzem, hogy saját egyénemből fakadó döntésen alapul, amit teszek.

Egyetemen azt láttam, hogy mindenki utálja a szakot, amin van, legtöbben borzadnak a vizsgák előtt. Közben számon tartják idegesen-hisztizve, hogy mit mondott a tanár, elég világos volt-e, amit kiakar fejezni az elvárásairól, mi volt órákon? Én meg úgy vagyok vele, hogy ezekből semmi sem érdekel, de maga a tematikák, tananyag igen, és csak arra figyelek, mert tudom, hogy az a legfontosabb, sosincs bajom vele.

Szerintem ez is nagyon nagyon közrejátszik, ha egy helyzetben nem akadok fenn minden kis kicsinységen, értelmetlen-idegesítő hajszálhasogatáson, akkor a lényegét már kapásból megtudom csinálni. Mindig a fontosabb oldalát vitelezem ki annak, amit szeretnék, hogyha már megvan akkor kedvet kaphatok ahhoz, hogy más részletein is tökéletesítsek.