B17-vitamin és egyéb a rák ellen, mit gondoltok róla?

Én nem vagyok ellene egyiknek sem. Bár azt el kell mondjam, hogy csak azoktól hiteles a vélemény akik ebben a betegségben szenvednek vagy szenvedtek. A többi ember véleménye ignorálható. Sokan el sem tudják mondani pontosan, hogy mi is a rák. Rengetegen vannak a kemoterápia ellen, de megnézném, hogyan fittyed le a szájuk széle amikor az orvos közli velük a rákdiagnózist. Én hétfőn kezdem a komoterápiát....

És le lehet pontozni a válaszom.

A B17 vitamin sem olyan okos, hogy szétválassza a tumoros, és más gyorsan szaporodó sejteket.

Azért hullik ki az emberek haja a kemoterápia alatt, mert a hajhagymák is a gyorsan szaporodó sejtek közzé tartoznak.

A B vitamin, amit ajánlanak a szép hajra, körömre, káros lehet olyan szempontból, hogy az esetleges tumoros sejteket is szaporítja.

Kemoterápiát pedig a rákos beteg betegségi fokozatára, sőt, még súlyára is mérik. Egész orvosi csapat dönti el az összetevőket, arányát, beadás sorrendjét.

Megnézném én, melyik vitamin tudja ezt..Onkológiák meg tele. Nagyok sokan akarnak meggazdagodni a rákos betegeken, csodaszereket hirdetve.

Taxolt kaptam. Ilyentől pusztultak ki anno a halak a Tiszából..

A dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű. Van, akinek beválik a B17, van akinél nem. Rengeteg függ attól is, hogy mennyire tudja az adott választás megerősíteni a beteg hitét. Ha valaki azt gondolja, hogy neki segít a kemó, - igaza van. Ha valaki azt mondja, neki árt, - igaza van. A világ nagy mértékben az elvárásainkra reagál.

Amit én tapasztaltam, sajnos, hogy aki B17 kezelés után - ami eredménytelen volt nála, - megkeresett, azoknál olyan fokú májelégtelenség volt, hogy csoda volt, ha vissza lehetett állítani az állapotát.

Ettől függetlenül hallottam olyanokról, akiknek meg használt. De azok, akik pl. feljelentették őket, ahogy a TV-ben is láttuk, és rengeteg negatív dolgot tapasztaltak, pl. kékké változott bőrszín (a cián nem létező hatása), azoknak már senki nem adja vissza a szerettét.

A másik oldal a hagyományos kezelés: "Egész orvosi csapat dönti el az összetevőket, arányát, beadás sorrendjét." EZ NEM IGAZ EBBEN A FORMÁBAN. Protokollok vannak, amik egy kalap alá veszik a betegeket. Van persze több "kalap" is. És vannak az első vonalbeli, a második vonalbeli, és a harmadik vonalbeli protokollok, amik nem felcserélhetőek.

Volt egy betegem, gyógyszerész volt ő is és a férje is. Megcsináltatták drága pénzen a molekuláris diagnosztikai vizsgálatot, aminek az eredménye alapján nekik az egyik kemoterápiás szer 99%-os eredményt mutatott. Kérték az onkológiai team-től, hogy az eredmény alapján engedélyezzék neki azt, ami jó lenne. DE NEM LEHETETT...

Hogy miért? Mert az második vonalbeli kemó volt, ami azt jelenti, hogy csak akkor adható, ha az első vonal már lement, és nem használt. Addig nem!!!

Kíváncsiak vagytok, mi lett a vége? Már nem tudta megkapni azt, ami neki 99%-ban jó lehetett volna... És mindezt egy gyógyszerész házaspár egyik tagjánál. Akkor mit akarunk mi, kisemberek ezen változtatni? Egy dologban tudunk bízni, hogy ŐK TUDJÁK. És ez a hit, és bizalom, ami miatt sokan túlélik a kemót.

Nem azt mondom, hogy a kemó rossz. Nem mindegyik, és nem mindenkinek rossz. Ha valakinek szerencséje van, akkor olyat kap, amit képes tolerálni, és használ.

Az alternatív medicina sem képes csodákra, mert a dolog összetett. Viszont léteznek jó módszerek, csak lehet, hogy nem kapnak olyan nagy nyilvánosságot, nem véletlenül.

A legfontosabb, hogy az, aki beteg, az érezzen rá, hogy neki melyik lehetne hatásos, és ne a rokonok, barátok keresgéljenek és döntsenek helyette.

Nagyon elgondolkoztam, háromszor olvastam el Napsugár válaszát. Teljesen ésszerű, logikus.

Kicsit (?) elbizonytalanodtam...

3. voltam.

Rengeteg dologban tudok azonosulni a Kérdező véleményével, amit a különböző módszerekkel kapcsolatban leír. Egy kicsit a teljesség kedvéért kiegészíteném, bár lehet, hogy hosszú lesz...

Az a baj a hagyományos orvoslással, hogy valóban tekintély elvű, vagyis a beteget alárendeltnek tartja. Minden területen, ami az életünkkel összefügg, PARTNEREK, vagyunk. Ha elmegyünk fodrászhoz, vagy építkezünk, kikérik a véleményünket, hogy mit szeretnénk, bár a szakmai tudás alapján ők fogják eldönteni, hogy azt lehetséges-e?

Éppen életünk leglényegesebb területén, az egészséggel kapcsolatban nincs semmi beleszólásunk, SŐT, továbbmegyek, még szankciókkal is büntetik, ha nem azt tesszük, amit mondanak. Példa erre, hogy a kemó megtagadása miatt megvonhatják a táppénzt, a további vizsgálatokat, stb. Ha valakinek a gyermeke lesz rákos, a szülőnek NINCS JOGA arra, hogy visszautasítsa a kemót, egyszerűen meg sem teheti, kivéve, ha az orvoslás lemond a gyerekről.

Megtiltják mindenféle alternatív szer használatát, mondván, hogy összeegyeztethetetlen a kemóval, mert azt negatívan befolyásolja, holott ez sem igaz. Azok az orvosok, akik szemet hunynak az alternatív szerekkel kapcsolatban azt mondják, hogy ha belépnek a kórterembe, tudják, hogy ki az, aki használ mellette valamit. HONNAN? A beteg sokkal jobban van, mint ahogy "kellene legyen".

Egy orvosi előadásban hallottam, hogy a kemót úgy kell elképzelni, hogy van egy daganat, ami pl. 5 dkg. Az ember pedig 70 Kg. Ahhoz, hogy azt az 5 dkg-os daganatot elpusztítsák, megmérgezik a többi 69,95 kg-ot is. Ez olyan, mint amikor Bonyhádon edényeket festenek, ahhoz, hogy az edény piros legyen, leöntik az egész várost piros festékkel.

Elgondolkodtató a hasonlat... A kemó az összes osztódási fázisban levő sejtet elpusztítja. Emiatt hullik ki a haj, megy tönkre a vérkép, stb. A kemó MÉREG. Pontosabban sejtméreg, de az ember sokat kibír. Még ezt is. Megdöbbentő, hogy a halál oka sokszor nem a daganat, hanem a szervezet összeomlása. A daganat NEM OKOZ HALÁLT, csak akkor, ha a térfoglaló folyamat során olyan életfontosságú szervet nyom el, aminek a működése sérül, és ez kihat az egész szervezet homeosztázisára.

Gondoljatok bele, vannak több kilós daganatok is, és a beteg mégis képes éveket élni. Sőt volt olyan melldaganat, amivel a beteg már 20 éve együtt élt, és a műtét után nem sokkal pedig meghalt. Tudom, a rosszindulatú daganat nem tartja tiszteletben a sejt- és szervhatárokat, és áttör azokon, de ennek ellenére mégis a műtét és a kemó sokszor a beteg életébe kerülhet.

Látom a betegek lelki hozzáállását is, hogy mennyit jelent. Egyrészt rengeteget számít, hogy a kezelőjével milyen a viszonya. Tud-e vele beszélni, odafigyel-e rá, tud-e kérdezni, érzi-e a törődést? A másik, hogy a választott módszer hatékonyságáról meg van-e győződve? A beteg hihet bármiben, szinte szó szerint, és minden rendben lesz. Leginkább persze önmagában kellene hinnie, hogy ő képes arra, hogy ebből jól tudjon kijönni, de ekkora erőt általában csak külső kapaszkodással tud szerezni. Vagyis ha van egy szer, amiben hisz, az megnöveli azt az erőt, ami már elegendő.

Lényeges, hogy megváltoztassuk azt a mintát, amit a beteg eddig követett. Általában azt látom, hogy a "jó emberek" lesznek rákosok. Vagyis azok, akik nem törődnek eleget azzal, amit ők szeretnének, hanem az életüket mások érdeke alá rendelik. Tehát fontosabb a gyerek, a férj/feleség, a munkahely, stb. Nem állnak ki az igazukért, hanem inkább nyelnek. A betegség megtanítja őket és a környezetet, hogy több figyelem irányuljon végre felé is.

B17: kis mennyiségben hatásos, de azzal az infúziós terápiával nem értek egyet, amit komoly pénzekért adnak a betegnek.

A cél, hogy a beteg megtalálja azt a terápiát, amiben tud hinni, és nem árt, ha annak a hatása gyorsabb, mint a daganat növekedéséé. Jó, ha talál olyan orvost, akivel tud beszélgetni, aki valóban partner a számára. Fontos még az étkezési szokások megváltoztatása is.

Még sok minden van, de erről egy weboldalt kellene csináljak, hogy minden együtt legyen... Viszont léteznek olyan alternatív terápiák, ahol ezek teljesülnek, ebben szívesen segítek, hogy kit kell ehhez keresni, ha valakinek segítségre van szüksége.

Daganatokról itt a véleményem.

[link]

Ugyan ez elsősorban nem erről szól, mégis a rák elleni hatékony küzdelem nagy mérföldköve lenne, ha komolyan odafigyelnének a cikkben is leírt eredményekre.

Mindenki véleményét elolvastam, és mindenkivel egyetértek.

Mégis, mikor közlik, nézek ki a fejemből. Nem tudom felfogni. Aztán hagyom magam sodródni az árral..

Hiszek az orvosoknak, mert hinni akarok...

Jönnek az alternatívák. Kételyek. Melyik lenne jobb?

Nem tudom eldönteni. Már nincs is erőm gondolkozni rajta...