Le tudunk vkit szoktatni az alkoholrol?

Ha jól érzi magát, miért szokna le? Senki sem él örökké!

Másik álláspontom szerint viszont, önmagát tönkreteheti, de a környezetét , családját nem. Választania kell család vs ital. Sajnos ismerjük a végeredményt, bár idővel lehet némi eredményt elérni.

De egyet meg kell jegyezni, a drogos, az alkoholista, a nikotinista egész életében az is marad. Csak a sóvárgás tompítható.

Én azt gondolom és ezt tanulmányok igazolják, hogy a szenvedélybetegeknek genetikai hajlamuk is van rá, akár a homiknak. Magyarán nem is tehetnek róla, meg egy kicsit akaratgyengék is, meg hát valljuk be, a szenvedélybeteg örömet szerez cselekményével önmagának, ami az agyában pozitív visszacsatolást eredményez. Önző magatartás, de ez így kerek, már pár millió éve...

nem. csak abbahagyatni.

emberből van.

Ezzel foglalkozó, idősebb főorvos mondta:

1. Akarja a kezelést

2. Az orvos leteszteli, megvizsgálja

3. A vizsgálati eredmény függvényében reálisan tájékoztat, mire számíthatsz. Van, akinek megmondja, visszafordíthatatlan állapotban van. Ezek csak rövidebb időre bírják ki, az alkohol hiánya változó - negatív hatásokat válthat ki. Egyénenként más-más lehet.

Ezeket hívják alkoholistáknak.

Szerintem elvileg igen.

A gyakorlatban pedig egy soktényezős harc.

Az egyik oldalon genetikai esendőség drogfüggőségek iránt, a kialakult fizikai és pszichológiai függőség mértéke, esendőség közösségi szokásokkal szemben (elhúzzák a haverok meg a helyzet) - a másik oldalon a felismerés az akarat, a szeretet, mások segítsége, orvosi segítség miegymás - és külső sokkhatások - akár önmagával szembesülés, vagy mások sorsával szembesülés - vagy valakinek az elvesztése akiért küzdeni érdemes.

A legfontosabb szerintem - akár alkoholizmisból gyógyulni akaró, akár alkoholizmust elkerülni akaró esetében: ne bízza el magát, ne becsülje alul az ellenfelet.

Ne gondolja, hogy ura a helyzetnek.

Van aki majdnem akármennyit iszogat nem alakul ki függőség.

Másoknál pedig könnyen. A kettő között széles a skála.

Illúzió lehet, hogy aki elkezdi vagy mértéket akar tartani - arra képes lesz és nem lesz soha függő.

Ezt az ember nem tudhatja előre magától és későn látja be, amikor szembesül vele - addigra a függőség felülkerekedik - és sokkal nagyobb harc legyőzni mint kikerülni.

Azért az én receptem a radikális szakítás.

Annak pedig aki még nem függő - szigorú önfegyelem.

Ez alatt azt értem, hogy konkrétan megszabja magának azt a határt amit mindig be is tart análkül, hogy kicsit is lerészegedne.

Nagyapámnak orvos írta fel a napi 2 deci bort.

Megitta ebéd után annyit és csak annyit és mindjárt aludt rá fél órát.

Ezenkívül 3 kiskanál diópálinkát tett a reggeli teájába ízesítésül.

Vagyis : patikai precizitással tartotta a mértéket.

Lehet hogy van akinek ez is sok. Akinek függőségből kell kimászni, annak jobb nem cicázni az ellenséggel - kicsit sem. Inkább gyűlölje szívből és tartsa távol magától.

94 évet élt.

Sajnos az, hogy valaki alkoholistává lesz az első sorban személyiség függő.

De még inkább személyiségtől függ, a leszokás akarása.

Nagyon nehéz életem volt, sok pofont kaptam, de soha nem nyúltam alkoholhoz azért, hogy vigaszt találjak. Inni akkor ittam ha szórakozni, táncolni mentem, vagy ritkán nehéz ünnepi ebéd után.

Pedig szeretem a pezsgőt a konyakot a vörös bort. az is igaz, hogy fiatalként megállapította férjem, hogy tudod inkább etetlek és ruházlak, mit hogy még egyszer azt vizsgáljam, hogy mennyit bírsz meginni, hogy egy kicsit legalább ittasnak látszódj...S valóban bármit összekevertünk és sokat fogyasztottam--rideg, józan és kegyetlenül szókimondó voltam--