A karate mûvészet vagy sport?

Mindig is sportnak tartottam, ma is.

Amióta a kisfiam bajnok (országos és feljebb) és hozzátartozóként jobban belelátok, úgy erősödik bennem, hogy ez egyfajta “hitrendszer” (nem vallási értelemben), tágabb értelemben sport, egészségkultúra, testkép- önképfejlesztő foglalkozások halmaza, hasonló értékrendű emberek közössége.

Nézz meg egy KATA versenyt- ez tk. egy mozdulatról mozdulatra begyakorolt bemutató, egy technikai vizsga. Olyan, mintha táncolnának, mintha teremtő ereje lenne a mozgás ritmusának és harmóniájának.

Számomra laikusként is egy csoda.

Az élethosszig tanulást, fejlődést is jelenti- érdekes az övek színének szimbolikája is (fehér a tabula rasa, sárga a felkelő nap, a tanuló, aki elindul az úton.... barna az ősz, a beérett gyümölcs, a termő természet és a mesteri fekete: a világegyetem végtelensége).

Mivel sok hobbiként sportoló, karatézó is van és nyilván lényegesen kevesebb versenyző (mint minden sportágban)- érdemes azt is megnézni, hogy mi az összetartó erő.

Nagyon èrtékes az a mester-tanuló (edző-sportoló) kötelék, a kölcsönös tisztelet, a felfelé haladás előírt rendje stb. ami ennek a sportnak a lényege.

Másrészt: versenysportként bizony kemény. Csak harc, csak küzdelem, technika ès erőnlét. Ovis korban kell kezdeni, 7-8 èvesen beállni a versenyzők közé (ha a motiváció, tehetség megvan).

Egy 10 éves versenysportolónak (kisdiák!!) heti 10-11 edzése van.

Nem csak eszetlen rugdosás meg püfölés az egész :D