Hogyan tudnám elfogadni, hogy nem tudom megváltoztatni a helyzetet? 44 F

Évekkel ezelőtt megszűnt a jó munkahelyem. Azóta sem találok a környéken jól fizető munkát. Otthon a költségeket olyan szintre csökkentettük , hogy tovább már nem megy. A bevételek növelésére több lehetőségem lenne, de a családom megakadályoz ebben. A feleségem nem akar elköltözni a falusi sok pénzből fenntartható házunkból. Csak ezzel évi egy milliót spórolnánk, hihetetlen, de ennyi és ez nem is a legnagyobb tétel és nem is ez lenne a legfőbb lépés. A másik, hogy a szüleimnek a saját házukon kívül van két üresen álló házuk amik csak munkát jelentenek nekem. Szóba sem jöhet a kiadás, uram bocsáss eladás és új ingatlan kiadása. (évi minusz 2 millió) Vannak féláron bérbe adott földjeik, ez is tabu téma. Mindezekből nincs egy forintunk sem, majd, ha talán örökölök akkor, de már az is elhangzott, hogy egy alapítványra hagyják... Utálják a feleségem, ellenségeskedést szítanak, kárörvendeznek, kritizálnak pedig más gyerekük, unokáik nincsenek. Nehezen tudom elfogadni, hogy ekkora holt vagyonnal a hátam mögött filléreznünk kell . Több pénztől esünk el így, mint amennyiért most dolgozom. Nem lenne semmink elfogadnám, de így, hogy ilyen aljas módon szivatnak nagyon nehéz elviselni. Igen, anyagias lettem, de nem észérségből, hanem azért , mert szeretnék jobb körülményeket biztosítani a családomnak. Mostanában csak ezen gondolkodom. Hosszú lett..