Néhányan miért hisztiznek, ha betegen is dolgozniuk kell?

Én azért "hisztizek" amikor valaki úgy jön be dolgozni, hogy taknya-nyála lóg és köhög és lázas és alig áll a lábán, és ennek tetejébe elmeséli, hogy 2 napja megy a hasa.

Van az a szint, ami után már bunkóság bemenni és megfertőzni a többieket.

Egy okos kolléganőm ezt egyszer tökélyre fejlesztette: bejött, leült és lefordult a székről, elvitte a mentő. Kiderült, hogy ő is meg a gyereke is egész éjjel fostak-hánytak megállás nélkül.

Egyetértek az elsővel, bár én megértem ha valaki egy nátha miatt nem megy táppénzre. Mi tartunk az irodában fertőtlenítős légfrissítőt ilyen esetekre és gyakran szellőztetünk, ha valaki beteg.

Egyébként én nem tudok úgy koncentrálni pl. ha tele van az agyam takonnyal, kapar a torkom és zúg a fejem, ezért nem szeretek így dolgozni. Csak kínlódok ahelyett, hogy otthon pihennék. Dehát sajnos a pénz nagy úr...

Nem mindenki "jó" beteg.

Én szörnyű vagyok. A legkisebb megfázás hatására is nyűgös leszek, ingerült, minden zavar... legszívesebben meghalnék.

Ezért jobb ha otthon maradok és csak az asszony agyára megyek, aki már a hosszú évek alatt megtanulta ezt kezelni.

Én meg attól kapok agyvérzést, mikor a sok "mártír" bemegy halál göthösen melózni, és aztán egy héten belül mindenkit végigfertőz.

Itt egyszer mentem be torokfájással, a főnök küldött is haza három nap Krankentag-ra, és igaza van.

Otthoni morál, hogy menjünk be tökszarul, hisztizzünk, hogy jaj de rossz nekünk, a munkát úgysem tudja ellátni aki három orrfúvás közt épp a könnye folyik, de cserébe még a kollégákat is összetaknyozza.

Ja igen és utána megy a nyávogás, hogy már két hete nem tudok meggyógyulni.

Hát mivel betegen az embernek a pitsáján kell maradnia, nem pedig rohangálni és szenvedni, nem csoda.

Egyik ismerősöm is állandóan bemegy (otthon), aztn legutóbb már a tüdejére is ráment a dolog. Marhára megérte, mert utána egy teljes hónapig táppénzen volt és örült, hogy él.