Mindenen szorongok, félek de már a barátaim előtt is, mit tudnék tenni?

Üdv ! Előszór is bocsánatot szeretnék kérni a helytelen fogalmazásomért, de ebben a pillanatban is szorongok hogy, hogy kéne írni és ki mit fog rólam gondolni ... Talán azzal kezdeném h mindennek az előzménye az h mindig is én voltam a lúzer gyerek, akinek nincsenek barátai, és szívatják / csúfolják 0-24 ( Ennek oka h az egyik szememre tompa látó vagyok, és szinte vak is amin nem lehet segíteni )...és nem tudott beilleszkedni sehova... Se általános iskolába, se közép iskolába, sőt már lassan a " virtuális világ " közösségébe se sikerül... Egyetlen közeli barátom sincs, csak internetesek (akiket játékokból ismertem meg, de nem ismerem őket valóságba ) de lassan már a velük való társalgás közbe izgulok szorongok, pedig nem mondanak semmi rosszat csak én rettegek rettenetesen attól h nem fogadnak el, elhagynak. És igen most mondhatná mindenki azt h csak sajnáltatni jöttem magam ide, de úgy gondolom h ezek elkerülhetetlen tényezők...

Sajnos már nagyon régóta küzdök ezzel a félelemmel/ szorongással, és nem tudok ellene mit tenni... Általában jól vagyok, de ha történik valami rossz dolog teljesen depresszióba esek... Olyan szinten h már az internetes játékok se tudják elterelni a figyelmemet...

A helyzet az h próbálok rajta változtatni de nem túl sok sikerrel... Sokszor gondolkozok az öngyilkoságon is , hogy vége legyen ennek az egésznek... Pchiologushoz is járok de sajnos semmi nem változik, (lassan 1 éve ) és nem haladok 1-ről a 2-re .... ...

Már mindentől félek... az emberektől... A várostól... mindentől... és folyamatosan szorongok....

Kérlek segítsetek hogyan tudnék megváltozni, nem bírok így élni , és már lassan csak 1 dolog jut az eszembe... (Az a baj h senkinek nem tudok beszélni a problémáimról mert mindenki elküld h hülye vagy...)

Nagyon köszönöm a segítő válaszokat !