Most akkor nekem mégis mi a bajom? (Normális válaszokat várok)

Kezdem az elejéről. Én tavalyelőtt nyáron találtam egy Metal zenét. Már a dalszövege durván megváltoztatott. Ezelőtt gyűlöltem ezt a műfajt, ma már imádom. Később elkezdődött a suli. Valami oknál fogva gyűlöltem mindenkit, mindent, nem ettem semmit, dühös és szomorú voltam egyszerre. Őszi szünetben ennek többsége már nem volt igaz, de attól még utáltam az embereket. Télen meg lettem vádolva azzal, hogy firkáltam a padot (persze baszottul nem én voltam), de mindenki úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Rosszul lettem. Persze az volt, hogy nem akarsz a tanárral összefutni (mármint aki megvádolt). Amúgy pont mikulásbuli volt aznap. Nem mertem elmenni, rohadtul remegtem, és úgy vert a szívem, mint a rohadt élet (ami mostmár mindennapos). Egy kis idő elteltével azon kapim magam, hogy rohadásig fáj a fejem és olyan vagyok mint egy Parkinson-kóros. Szedtem a gyógyszert a fejemre, hasztalanul. Ma már, ha belépek az iskolakapun, csak úgy kalapál a szívem, órán ugyanez van amikor jelentkezek, akkor még be is könnyezek. És sokszor nem tudok gondolkodni meg aludni sem. A napokban írtam egy Youtube video alá egy kommentet, a videos kérte a véleményem kifejtését. Egy pár percet várnom kellett, hogy írni tudjak a kezem miatt. Bár még akkor is remegett mikor írtam. Nah, mindegy. Szóval az lenne a kérdésem hozzátok, hogy mi lehet a bajom? Ez a kis történet azért volt, hogy mi vezetett ide engem.