Nem látok kiutat, de szeretnék belőle kimászni. Hogyan? Hogyan kezeltek egy olyan helyzetet amit nagyon szerettetek volna, mondhatni egy életcél hogy teljesüljön, de nem úgy alakult, sőt pont az ellenkezője következett be?

Én most ebben a helyzetben vagyok. A cél az volt hogy egy jó 4-es érettségim legyen meg, egyetemre szerettem volna menni. 4 éven keresztül megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból, ez sikerült is, a 4-es átlagot elértem. A tanáraim szorgalmasnak láttak, minden fwlkészítőn ott voltam, 1 óra miatt is bementem. Elérkezett

at érettségi időszak... Sajnos van bennem egy rossz szokás mégpedig hogy nagyon szorongó típus vagyok, félek a vizsgáktól, bepánikolok és onnantól kezdve se kép, se hang. Ez nagymértékben rányomta a bElyeget az érettségi jegyeimre.. Amiből simán 4 voltam most örülök annak hogy épp 2.. Infó (válaasztott) küzdenem kell a 2-ért.. Atanárok sem értik miért hiszen tudják hogy többet tudok, talán a 3 ki tudom hozni, tanároktól kapok támogatást. Viszont szerintem ilyen jegyekkel az egyetemet elfelejthetem. Még van 1 hér a szóbeliig, de nekem már gyomoridegem van, nagyon rosszul vagyok. És az a baj hogy ezt a dühöt és csalódottságot kivetítem másra. Ismerőseim nagy résmmze szóbelizett, lelkesen mesélték hogy milyen jó, barátom húgának is nagyon jó eredményei vannak és lehet hogy rossz vagyok, dee én nem örültem vele annyira..Tudom, egyedül én rontottam el de.. nem tudok semminek örülni, minden emberre gyűlölettel nezek. Nekem ez volt az álmom :/ és az lett belöle hogy max jobb esetbe 3-as.

Nagyon el vagyok keseredve. Tudom nem az enyem a legnagyobb probléma csak rossz.. elfordultam mindenkitől ez ilyen formaba nem mehet.

Valaki tanács, esetleg személyes tapasztalat?

( Bocsi, ha hiba van benne, teló

ról elég nehézkes! )

köszi előre is aki válaszol..