Nagy forduló pont tétel avagy mit kezdjek az életemmel? (többi lent)

Ird össze, hogy kiskorodban mit szerettél volna kezdeni az életeddel. Nem csak hogy buszsofőr szeretnék lenni, hanem utazásokat, egyéb dolgokat is. Menj ki a szabadba, nézegesd az embereket. Gondold végig, hogy mit irigyelsz másokban és érd el azt, hogy Te is -legalább magadhoz képest- hasonló legyél (pl. ha nagyon vékony vagy sose leszel még testépítés mellett sem nagyon nagy, de önmagadhoz képest változhatsz)

Az fontos, hogy összeírd, hogy melléírd, mikorra szeretnéd elérni bizonyos céljaidat és mit kell hozzá tenni.

Ha lemész edzésre ismerkedj, szerezz barátokat, akikkel együtt edzel, mondd el nekik, hogy mit szeretnél elérni, mert akkor könnyebb lesz. Én annakidején egy középfokú tanfolyamra jártam és addig hirdettem a többiek előtt, hogy megyek ebben a szakmában tovább főiskolára, hogy már mindenki tudta és mindezt azért, hogy nehogy feladjam, nehogy csak magamban gondolkozzak aztán lemondjak róla.. így kényszerítettem magamat, hogy ciki legyen, ha mégsem megyek.

Korlátozd a netfüggőségedet. Én pl. időpontokat szabok ki magamnak, vagy feladatokat, amiknek az elvégzése után netezhetek és egyre többször fordul elő, hogy már nem is fontos annyira a gépezés.

Az élet -egyik- értelme, hogy tudd változtatni magad, fejleszteni, nevelni, jobbá tenni... különben lehet, belemerülsz a semmibe és az utcán végzed.

Kezdetnek talán próbálj ki valami olyan szórakozást, ami nem köt a géphez, pl. olvasás, rajzolás vagy valami hasonló hobbi. Vagy esetleg háziállat?

Ismerem én is jól ezt az állapotot, bár már kicsit kezdek belőle kinőni hál'istennek. Nekem az segít, ha elképzelem a célomat, pl. sportolással kapcsolatban hogy feszes combot szeretnék, nyelvtanulással kapcsolatban azt, hogy mondjuk folyékonyabban fogok beszélni, vagy ilyesmi, és ez nagyon motiváló. De ha ez nem működik, akkor fixen táblázd be a napodba, hogy mondjuk 3-tól 5-ig nyelvet tanulsz, és akkor nem kell majd ennyit paráznod. Ez azért jó, nekem legalábbis, mert nálam sokszor van olyan, hogy úgy érzem, hogy nincs időm ilyesmikre, aztán közben fölösleges dolgokra meg simán elrázok ugyanannyi időt.