Boldog vagy?

Igen is, meg nem is.

Annyi a lényeg hogy igaz még fiatal vagyok 22 éves és megvan mindenem, szüleimmel élek, mindannyian dolgozunk, anyagilag nincs problémánk ami már sok gonddal kevesebb, nekem nincs valami jó állásom, igaz nem is szakadok meg de veszélyes helyen dolgozok ami az egészségemre lehet nagyon káros, és nem fizetnek ám valami fényesen, de a semminél több, 2 éve meg előtte is hónapokig kerestem állást és pályakezdőként elég nehezen ment, meg akkor még nem volt ennyi munkalehetőség a környéken mint most. De ebbe a helyzetbe akárhová megyek többet nem keresek és csak a munka több, de amint adódik jó természetesen lépnék. De ennek ellenére elvagyok, elvagyok a hobbimmal, edzek itthon, tehát ilyen téren szerencsére még nincs gondom.

Amiért nem vagyok igazán boldog az azért van mert már szeretnék külön életet, nincs bajom a szüleimmel jól érzem itt magam csak ugye már bennem van a vágy hogy szeretnék önállósodni idővel, családot is szeretnék meg mindent amit egy húszon éves fiatal szeretne.

Barátnőm nincs, és sajnos nem is volt, oka megvolt teszek ellene jól haladok (fogyás) kövérként senki nem vonzódott hozzám, ezért ledobtam pár kilót így is van rajtam felesleg de még teszek érte természetesen és ez legalább jobb kedvre derít hogy végre ez is összejön. De ugye mindig vágyok a szerelemre, de nehéz az ismerkedés mert a korombeliek közül nagyon sokan foglaltak már, eljárni nem járok el sehová mert a baráti köröm már eltávolodott tőlem, mindenki más utakon jár, sokan elköltöztek akik meg itt maradtak azok annyira megváltoztak negatív értelembe sajnos hogy már nem érdemes szóba állni velük, csak érdek barát vagyok nekik, de nekem ilyenek nem kellenek. Így nagyon nincs kivel eljárnom a tömött szórakozóhelyeket sosem szerettem, a nyugis nem túl tömeges helyekre szívesen elmegyek de egyedül unalmas meg kedvem nincs rá. Az ismerkedés terén is annyi nehézséggel küszködök hogy egyszerűen félek leszólítani lányokat pedig mostanában vannak akik jobban megnéznek, régebben senki nem nézet rám szinte, időnként megesik hogy beszélgetek 1-1 korombeli lánnyal pl orvosi rendelőbe váltunk néhány szót vagy ha boltba megyek és ő az eladó és nincs tömeges sor de kb ennyi, teljesen általános dolgokról beszélünk és mindig a másik fél kezdeményez.

Ilyen téren sajnos gáz a helyzet ezért nem vagyok igazán boldog hogy nincs senkim, sajnos mostanában jöttem rá hogy a pénz nem boldogít, csak jó ha van. Sajnos ez van, de nem panaszkodom annyira mert rengeteg kollégám van akiknek így is megvan a maguk baja, főleg anyagi szinten, de vannak olyanok akik ugyanúgy panaszkodnak közbe mindenük megvan mert elég volt egyszer elmennem hozzájuk lakásukra és amint megláttam milyen jól felszerelt modern bútorok lapos Tv-jük van nem is értem mit panaszkodnak főleg hogy saját tulajdonú a lakás. De lényegében bizonyos szinten boldog vagyok, de nem igazán.

22/F