Rosszul vagyok, miért?

Igen

Nem jogra járok. Amit végzek max 200-as fizetésre számíthatok.

Én inkább küzdök tovább. Most karácsonykor a családban helyreraktak. Nem külső körülményeket kell keresni, nem kifelé rakni a felelősséget, nem kibúvókat keresni, hanem leülni, és tanulni. Igazuk van. Ki fogja megtanulni, ha nem én? Az más kérdés, ha mindent megtesz valaki, és akkor se megy, de ahhoz mindent meg kell tenni. Úgy érzem, még nem kínoztam magam eleget. Az a helyzet, hogy egyébként nekem korábbról pszichés problémáim vannak, mi azt jelenti, hogy ehhez hasonló helyzetbe kerültem már, és akkor a dolgok feladása történt. Emiatt azt szűrtem le, hogy ilyen helyzetben ez kell következzék, de ezt valójában én következtettem ki, nem biztos hogy minden hasonló helyzetben ennek kell lennie. Egyébkén egy megjegyzés a pszichés problémákkal kapcsolatban: sok pszichés problémára rámondják, hogy "betegség", mikor valójában az egyénen múlik, hogy mi történik. Ami igazán betegség, azzal az egyén bármit tesz, nem tudja megszüntetni, mert tőle független. Ilyenek léteznek. Endogén depresszió, bipoláris betegség, skizofrénia. Ezek mindig is létező betegségek voltak a történelem során, ezeket az egyén maga nem tudta leküzdeni, mivel vagy az agy szerkezetében vannak elváltozások, vagy a genetikai hajlam előjön az élet során. A legtöbb depresszió, vagy stresszel összefüggő tünet nem ilyen. Azok konkrét reakciók egy helyzetre, és azoknak vannak kezelési módjai. Lehet hogy nem tanultam még kezelni a stresszt és a nyomást. Ha valóban beteg vagyok, akkor meg az orvos megerősíti, de egyelőre eddig senki nem mondta hogy az lennék, szóval próbálok a felszínen maradni.