Mindent uralni akarok, és aggódok. Hogyan szokjak le róla?

Édesanyám mentalitását örököltem, ami nagyon meg nehezíti az életem. Mindent az irányításom alatt akarok tudni, kézben tartani a dolgokat. És mióta komolyabb kapcsolatban vagyok, nagyon ki ütközik hogy mennyire mindent tudni akarok a páromról. Hova megy, miért, néha én akarok dönteni helyette, viszont ehhez nem társul féltékenység. Ha valami olyasmit tesz pl ő amiről nekem nem szól előre, vagy nembtudok semmit róla hosszabb ideig, elkezdek aggódni, pánikolni. Természetesenaz élet más területeire is kiterjed, de Legfőképpena kapcsolatokra. Van hogy nem tudok aludni, az agyam tele van negatív gondolatokkal. Nehéz ezzel élni, ez az ösztön szerű szokásom felülkerekedik a logikamon, pedig utólag tudom hogy butasagokon aggódok. Nehéz le írni a helyzetet, de az életemet megnehezíti. Az utóbbi időben gyomor görcseim vannak, vérzik az orrom, és semmi vidámra nem tudok gondolni, hanem csakis panikolok hogy mindent irányítani akarok, és aggódok.

Az életem Ezenkívül teljesen normális, nornalis családban élek, jól tanulok, okos, logikus embernek tartanak.

Hogyan küzdjem ezt le, és tudjak higgadtan, aggódás nélkül élni?