Mitől lehet ez a durva kábultság, álomkór rajtam hetek óta? Tippek?

lelkem már nem fáradt, mert helyre pofoztak terápiával, lelkileg már jól vagyok egy nehezebb időszak után.

szivemnek nincs baja.

ezer vitamint szedek, vasat is vettem.

még kérek egy vérképet is, de nem hinném hogy a cukrommal baj lenne, nem vagyunk rá hajlamosak családilag, meg vékony testalkatú vagyok.

minden orvos szinte elkerget, hogy nincs semmi bajom, mert makk egészséges vagyok szervileg.

szokott lenni alvás paralizisem, kb félévente egy.

[link]

sokáig nem tudtam mi ez, meg voltam győződve, hogy valami gonosz lény akar magával ragadni, a mélybe taszitani (ezt mindenki igy éli meg, nem én vagyok a kettyós :D) mikor rájöttem, hogy ez alvási paralizis.

most olvastam, hogy a narkolepsziának is az egyik tünete az alvási paralizis, és a nappali kábultság,

szerintem ez narkolepszia lesz, ha szervi bajom nincsen.

[link]

úgyhogy irány az Budapesti Alvásközpont.

[link]

ja, pajzsmirigyem középen van, azt is nézték már.

egyébként igen, jól alszom, mint a bunda. annyi, hogy reggel amikor ébredek, akkor minden hang, minden zaj nagyon nagyon nagyon fel tud ingerelni, bosszantani, mérget, és dühöt érzek akaratom kivül, hogy fel akarnak ébreszteni az álmomból. nem akarom hogy igy legyen, nem akarok dühös lenni, de nem direkt csinálom. olyan adrenalin fröccs önti el az agyam, hogy a szivem is teljesen felpörög, feldobog, mint amikor megijesztenek valakit, fogamat összeszoritom az idegtől, amikor egy hangos hangot hallok reggel. Pedig barátom elmondása szerint (ő kel fel korábban) nem is csinál semmi hangosat.

Ami történt még velem, hogy azt álmodtam, hogy a barátomat megcsaltam, és álmoban azt mondtam magamnak, hogy én kitalálom, hogy azt mondom, hogy ez csak álom volt, nem is volt igaz, hogy magamnak is ezt hazudom, hogy ne kelljen vele szembenéznem. amikor felkeltem még órákig nem tudtam, hogy most igaz volt az hogy megcsaltam őt, vagy nem? vagy csak azt hazudtam magamnak, hogy csak álmodtam hogy megcsaltam, vagy csak álmodtam, hogy azt találtam ki, hogy csak álmodtam ezt az egészet? Még délben is ezen gondolkodtam, hogy akkor most mi az igazság??? ennyire összekeveredett bennem a valóság és az álom. Holott sosem csalnám meg igazából a barátomat, ezért is volt furcsa, hogy én ilyet biztos nem tehettem valójában.

állitólag a neuronok miatt van ez.

"A Trib2 nevű fehérjét azok az idegsejtek termelik, amelyek az ébren maradást elősegítő hipokretint is kiválasztják - áll a genfi és a lausanne-i egyetem kutatóinak közleményében.

A népesség körülbelül 0,05 százalékát érintő narkolepsziát korábban a hipokretin hiányával hozták összefüggésbe, a pontos okot azonban nem sikerült kideríteni. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a narkolepsziát a szervezet saját immunrendszere által indított támadás váltja ki, miután kiderült, hogy a 120 vizsgált narkolepsziás betegben magas a Trib2 antitest szintje. Az antitestek pedig végül elpusztítják a hipokretint termelő neuronokat."

de mi ez a neuron? nem értem.

nem haragszom meg, én is gondoltam erre már. de akkor miért vagyok kábult???

olyan rossz ez, mert sokszor érzem úgy, hogy az emberek úgy néznek rám, hogy azt hiszik hogy be vagyok drogozva.

hipohondriára visszatérve, én is sokszor érzem azt a kórházakban, amikor elkergetnek hogy nincs semmi bajom.

de mi van ha az orvostudomány nem tart ott, hogy kimutassa mitől van ez, vagy ha csak az adott szakrendeléssel nincs összefüggésben a bajom. mint pl most a kardiológián. állitólag a sziv ezt nem okozhatja ilyen állapotban, ahogy most az enyém van, (negativ lelet volt) tehát ez az orvos nem tudott értem többet tenni, de lehet hogy az alvásközpontban kinyomozzák mi ez. csak jókor kell lenni jó helyen, mert ha nem járunk utána, mitől vagyunk rosszul, akkor igy kell életünk végéig élni, amig ez a valami ki nem nyiffant.

egy cukorbetegséget, vagy egy magasvérnyomást, sziv-érrendszeri bajt simán kimutatnak manapság, rutin vizsgálatok ezek, mennek az emberek mint a vágóhidon. de egy neurológiai, vagy pszichoszomatikus betegséget már kevésbé, vagy ha ki is mutatják, félre is diagnosztizálhatják simán.

na meg mi van azokkal az esetekkel, amikor tényleg van valami szervi baj, csak nem jó helyen keresik, vagy nem keresik (mert nincs az egészségügynek minden létező hormon, meg egyéb vérkép vizsgálatokra pénze csak úgy, mert rosszul érzed magad, de nem vagy halálos beteg) és közben meg valóban van szervi ok, csak könnyebb azt mondani, hogy pszichoszomatikus eredetű, hogy az az orvos megszabadulhasson a betegtől. sokszor ők is csak rutinszerűen végzik a feladatukat, örülnek ha vége van egy napnak, sok orvosban nincs már benne a segitőszándék sajnos. életviteli tanácsadást nem várhatunk tőlük ez a tapasztalatom. kiadja a leletet, és kész, mossa kezeit (főleg ha nincs kimutatott betegség) nem fog kutatásba fogni, meg mindent végignézni egy emberen, hogy kinyomozza mitől lehet baja. igy az ember csak magára szátihat, vagy rosszabb esetben elmegy valami kuruzslóhoz, akinek jó a dumája, de gyógyitani meg nem tud.