Hogyan lehetne jobb az életem?

Nagyon magam alatt vagyok,eléggé szánalmasnak érzem magam,de egyszerűen nincs lelkierőm,kedvem semmihez. Az a legcikisebb,hogy én ennél erősebbnek hittem magam,de most valahogy minden olyan rossz,pedig tudom,vannak olyanok,akiknek sokkal sz.rabb az életük,mégis elvannak,de mégsem érzem magam jobban ettől.

Pár hónapja ért véget egy komoly,3 évig tartó kapcsolatom,azóta volt 1-2 szexkapcsolatom,egyik pasiba beleszerettem,de ő visszautasított. Barátaim nincsenek,a távolság,időhiány miatt maradoztak el. Családomtól egyetem miatt messze élek,itt nincs senki,akinek kiönthetném a szívem,akire támaszkodhatnék. Nincs kedvem felkelni,kimozdulni,éjszaka nem tudok aludni,hajnalokig ébren vagyok. Nem szeretek ittlenni a koliban,nem szeretek otthonlenni apuéknál,egyszerűen nem találom a helyem sehol. Talán,ha húgommal vagyok anyunál,akkor kicsit jobban érzem magam,mert hugi meghallgat,feldob a társasága,de ritkán tudok hozzájuk menni,meg egyébként sem akarok a terhére lenni.

Úgy érzem,összecsapnak felettem a hullámok,egy csődtömegnek érzem magam,értéktelen embernek,aki senkinek sem kell. Teljesen be vagyok fordulva a kis világomba,azt hiszem depressziós vagyok. Kárt tenni nem akarok magamban,de kb az élethez sincs kedvem.

Már lassan megőrülök,hogyan mászhatnék ki ebből az állapotból?

23L