Mi a baj velem? Miért érzem/csinálom ezt?

Te jó ég, ez már szinte félelmetes. Pontosan, de tényleg szóról-szóra leírtad azt, ami egy évvel ezelőtt velem is megtörtént. Annyit tudok érted tenni, hogy leírom, velem mi történt ezek után, bár nem biztos, hogy örülni fogsz neki... Szóval. Valószínűleg valami csoda folytán, de végül felvettek arra az egyetemre, ahova a gimi első pillanata óta járni szerettem volna. Ez, a ponthatárok kihirdetése után, kb. két nap felhőtlen boldogsággal járt, aztán, mint akibe villám csapott, hirtelen rettegés fogott el, és már előre megutáltam az egészet. (Na ez az, amit nem szabad!!!) Mondhatni depressziós lettem a gondolattól, hogy nekem most el kell hagynom a szeretett régi iskolámat, és helyette valami nehéz és gonosz ismeretlen vár rám. Szeptemberben aztán elkezdődött a tanítás, és mondanom sem kell, utáltam az egészet. Nem találtam meg a helyem a többiek között, az új anyag idegenül hatott, minden ott töltött percem csak a túlélésről és a szabadulás gondolatáról szólt. Ebből egyenesen adódik, hogy szenvedtem a tanulással, ami a vizsgaidőszakban meg is bosszulta magát. A félév során kétszer látogattam meg azt a bizonyos tanáromat a középiskolából, és ezek a beszélgetések adtak valamennyi erőt, de nem eleget. Egyértelműen többet kellett volna vele beszélnem, ha máshogy nem is, legalább emailben. (Nem tudom miért, de ezt valamiért nem akartam akkor, holott fontos lett volna.) Végül ő beszélt rá a vizsgaidőszak végén, hogy ne adjam fel, pedig én nagyon afelé hajlottam. Úgyhogy belefogtam a második félévbe (annak ellenére, hogy egy nagyon fontos tárgyat nem is teljesítettem az első félévben, ezért azt most újból kell csinálom), és én sem tudom hogy hogyan és miért, de ekkor szinte azonnal jóra fordult minden. Hirtelen itt is otthon tudtam érezni magam, jobban kijöttem a többiekkel, megértettem a tananyagot, és ez azóta is így van. Egyszerűen hozzá kellett szokni. De ha nem álltam volna olyan elutasítóan az egészhez az elején, valószínűleg ez már sokkal hamarabb is sikerült volna. Pedig ez a félév érezhetően nehezebb tananyagilag, mint az előző volt, mégis könnyebb, mert már szeretek ide járni.

Bocs, amiért kicsit hosszú lett, és lehet, hogy nem is segítettem semmiben, de annyit jegyezz meg, hogy tudni kell továbblépni, ki kell tartani, és bízni kell abban, hogy minden jóra fordul, és akkor így is lesz.

Sok sikert!