Miért vagyok szomorú ha semmi okom nincs rá?

Mindenem megvan a szüleim nagyon rendesek sok barátom van csak nem nagyon érdekel semmi, bulikba járok mások szerint érdekes vicces és okos vagyok sokan keresik a társaságom, mondjuk van, hogy elég sok negativ gondolatom van és mostanába a suli se megy úgy ahogy eddig lusta lettem de ez engem nem zavar. Eddig bármit csináltam szinte mindig szerencsém volt. Egy pár napos eset amikor a szülinapomkor megivtam pár közeli haveromat pizzázni és odaadom a pincérnek a pénzt borravalóval és a felét visszaadja.Biztos rossz számlát nézett. De nem szoltam neki utána meg egész este ezen röhögtünk a diszkóban. Ott valamivel jobban éreztem magam táncoltam pár csajal meg beszélgettem. De igazábol már azt sem értem, hogy miért írtam ezeket most ide. De valamiféle dühöt is érzek a világal szemben vagyis inkább az emberek ellen, hogy milyen buták. 3 hónapja elájultam a suliba bevittek mentővel a kotházba. 1 hétig csak vizsgáltak de nem volt semmi bajom állitólag fáradság miatt volt meg felírtak pár vitamint azért, hogy ne látszodjanak annyira hülyének az orvosok, hogy nem tudják, hogy mitől volt, ezeket anyumnak mondták csak más szavakkal a korházban.