Mióta az eszemet tudom olyan érzésem van mintha nem is léteznék. Más is érez vagy érzett már ilyet?

Nem figyelnek rád.. ez baj. Létezel - hiszen ezt a szomorú kis írást nem tudtad volna leírni.. A te korodban én is gyakran éreztem ilyesmit, főleg társaságban -teljesen megsemmisültem. Talán az segítene, ha nem "kitűnni" szeretnél a testvéreid közül. Azt írod szeretsz rajzolni. Ez jó. (én is ) A segítség az lenne, amit magad tehetsz meg, hogy ne érezd magad rosszul a világban, ha gyakorolnál egy kifejezésmódot. Szépen írsz- érdemes lenne naponta írni - egyfajta szellemi fejlődést követő naplót. Tehát az érzéseid, gondolataid a tapasztalataid nyomán. Nagy írók mind írtak naplót (sok gyerek-,kamaszkori naplóm híres is lett pl Karinthyé). Rendeződnek a gondolataid, és elég hamar érzed: ez jó. Jobban megérted a világot, magadat is. És rajzolj is - sokat. Ne törődj az eredménnyel, a véleményekkel - az alakul a gyakorlástól- csak gyakorolj! (ha van elérhető rajzszakkör -jó lenne egy mester segítsége) Szükséged lesz rá, tapasztalatból tudom. Később, majd megérzed, nem az a lényeg, mit mondanak/vagy nem vesznek észre, hanem, hogy minél mélyebbre juss a világ/önmagad/az emberek/Isten MEGISMERÉSÉBEN - és valahogy azt ki tudd fejezni. Nagyon szomorúan alakul azok élete, akik ilyen érzékenyek, mint Te, de nem tudják sehogy sem kifejezni. Rajzolj, fess, írj!