Mi a bajuk az embereknek az abortusszal, ezt egészségügyes ként kérdezem?

# 38/39 Időpont ma 14:16

Jó lenne, ha keresnél valami értelmet az életednek. Fogalmam sincs mit élvezel ezen a szánalmas, jellemtelen ostoba érvtelen agymenésen amit ide szórsz.

Tényleg fogalmam sincs, úgyhogy írd le mi értelme a rossz, a kisebbik rossz, a halál mellett kampányolni? Egyetlen értékelhető érved sincs, csak ez a "joga van dönteni" marhaság. Joga azért van, mert megalkuvó emberek jogot adtak, hogy ne kelljen igazságot.

#40 "Ha minden nyomorúságod ellenére sem áll szándékodban meghalni, másokra miért kiáltasz gondolkodás nélkül halált?" - azért szólnék, hogy egy felnőtt ember halála, és egy embrió abortálása között az egyenlőségjel csak a te gondolkodásodban van kirakva, egyébként nincsen ott. Vagy, hogy a költő szavaival éljek:

"...Meghalni – elszunnyadni – semmi több;

S egy álom által elvégezni mind

A szív keservét, a test eredendő,

Természetes rázkódtatásait

Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni – elszunnyadni – és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti.."

Na, az embriónak asszociatív gondolkodásra képes agykéreg híjján biztosan nincs ilyen meggondolása...

Sziasztok!

Kedves Kérdező!

Tehát, az a véleményed, hogy akit halálra ítélnének, de nem teszik, mert eltörölték a halál büntetést, az csak hadd szenvedjen a börtönben...

Az az apró emberke, aki semmi bűnt nem követett el, ha csak azt nem, hogy meg mert foganni, mert egy nő, és egy férfi jól érezte magát, ezért nyugodtan halálra lehet ítélni...

Hmm...

Nos, a lányaimra visszatérve: Nekem 4, azaz négy lányom van, mindegyik túl a 16-ik éven.

Érdekes módon egyiknek sem kellett abortuszra mennie, és a fiaim, akik szám szerint 4-en vannak, Ők sem csináltak fel egyetlen egy lányt se, hogy abortuszra kelljen menniük...

Én is becsületesen nevelem a lányaimat, és fiaimat, és nálunk sem alternatíva az abortusz, csak és kizárólag a védekezés az alternatíva...

No, pedig nekem aztán tényleg sok gyermekem van... A legkisebb lányom jelenleg 2 éves, és nem azért lett, és a többi sem azért lett, mert épp megfeledkeztem a szex közben a védekezésről, hanem mert akartam Őket!

Érted? AKARTAM!

Aztán még egy dolog:

Amerikában vagy tudom is én pontosan hol, még a 40-ik héten is lehet abortuszt végezni...

Én a terhesség 22-ik hetében születtem!

Ezzel az erővel, én is úgy mond nem számítottam embernek, csak hipp-hopp, megszülettem, és valami csoda formán emberré lettem, de csak az anyaméhen kívül...

Vagy hogy is van ez?

Ja? Vagy az az ember akit elvetetnek, legyilkoltatnak ilyen vagy olyan okból, az nem ember?

Csak az az ember, akit várnak?

Aztán kérdeznék még.

Rossz körülmények? Tényleg? No, és mondjuk aki eddig nagyon gazdag volt, és hirtelen mindenét elveszít, és van mondjuk 2 3 gyereke, az gyorsan gyilkoltassa már le, mert hát mi lesz velük?

Nem inkább azokat kellene meggyilkolni akik maguk is gyilkoltatnának?

Azért gondolom, hogy akik az abortusz mellett foglalnak állást, egyik sem szeretne egy zárt gömbbe bemászni, majd ébren várni, hogy egy hatalmas késsel vagy bármivel feldarabolják módszeresen, vagy akár csak egy hatalmas géppel kiszivattyúzzák...

És még egy. Honnan tudjátok tisztelt okosok, hogy a magzatnak nincs tudata?

Hiszen működik az agya!

40 évvel ez előtt, fogalmuk sem volt az orvosoknak, hogy mi is zajlik pontosan az anyaméh szentélyében. Ma már látják... Csak a tudomány hiányossága szab határt annak, hogy nem tudnak többet a parányi emberkékről!

Aztán ha valaki teherbe esik, és nem akarja a gyermekét, bocsi, de a születése után, ha van bátorsága, akkor ölje meg saját kezével!

Természetesen csak nagyon kis százalék lesz az, aki hideg vérrel megteszi!

De ha megteszi, akkor tényleg nem akarta!

De a 40 hét, vagy megközelítőleg ez alatt az időszak alatt, még is csak van ideje eldönteni, hogy akarja-e a gyermekét, vagy sem!

42-es: Azt hiszem, mégis muszáj a klasszikusoknál maradnom...

Amikor téged olvaslak, az első sokkból felocsúdva mindig a drága, jó Babits Mihály jut az eszembe, és ilyenkor legszívesebben tőle idézve azt írnám ki: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak"...

Aztán felkelek a kábulatból és csak eszembe jut valami. Most éppen József Attila. És hogy miért? Mert megint azt érzem, földön túli örömöt érzel, mikor arról értesülsz, hogy megint meghalt egy ártatlan ember az anyaméhben. Erre írta ő: "Sekély e kéj".

Jaj, majd elfelejtettem, természetesen nem "híjján", hanem "híján" - ha megengeded.

Az asszociatív gondolkodás mióta létfeltétel? Jogilag/fizikailag/lelkileg... az volna tán? Én ilyet még nem hallottam.

"Mert megint azt érzem, földön túli örömöt érzel, mikor arról értesülsz, hogy megint meghalt egy ártatlan ember az anyaméhben." - ugyanmár #45, nem kell magadból kiindulni, aki személyes ügyként kezeli mások saját döntését a saját gyermekvállalásukról... földőn túli örömöt mondjuk akkor éreztem, amikor az AB kidobta a halálbüntetést potom 142 (száznegyvenkettő) évre rá, ahogy Szemere a Kossuth-kormány igazságügy-minisztereként ezt először felvetette. Akkor így azt éreztem - egyébként azóta se nagyon - hogy nagyon jó dolog magyarnak lenni...

Attól valamekkora csendes elégedettséget érzek, hogy az emberek Magyarországon a körülményekhez képest szabadon dönthetnek a saját gyermekvállalásukról - tök függetlenül attól, hogy az adott pár éppen mi fele dönt, mert engem maga a döntés lehetősége tesz elégedetté, nem az iránya az adott esetben - az ugyanis az ő magánügyük, a lényeges az, hogy joguk és főleg lehetőségük van dönteni.

Nézd, minden döntés mindig, minden körülmények között szabad. Ez időtől, kortól, nemtől stb. teljesen függetlenül így van. Mert így rendelte az Isten. Ennek szellemében például bármikor dönthetsz úgy, hogy megölsz engem.

Nincs a döntés szabadságában semmi újdonság. Mióta világ a világ, ez nincs másképp.

Az abortusz az emberi élet kioltásának olyan módja, melyet a jog-és törvényalkotók százféle okból nem szankcionálnak, azaz legalizálnak, sőt a tőlem levont TB-járulék terhére IS anyagilag támogatnak. Szemben áll ez büntetőjogilag azzal a lehetőséggel, hogy te engem valamiféle elmarasztalás nélkül bármikor, a szabad döntésed/akaratod alapján kinyírhatsz, mert itt valószínűleg búcsút inthetsz a szabadságodnak egy időre. Semmi más lényegi különbség nincs a 2 eset között, csak a támogatás és a szankció.

Az abortusz egy törvényileg legalizált és közpénzből részfinanszírozott beavatkozás, ami emberi életet olt ki. Skandallum. De a törvényi legalizáció ellenére súlyos, ha nem a legsúlyosabb emberi bűn. Azaz morálisan NEM rehabilitálható. Sohasem.

Azt kényszerűen elfogadom, hogy olyan világban élek, ahol a legvédtelenebbeket elevenen fel lehet darabolni, bár viszolygok mindennek még a gondolatától is.

#49 "Azért ott talán még nem tartunk, hogy a gyilkost áldozatnak, az áldozatot pedig életre veszélyes tényezőnek lehessen titulálni." - el kell, hogy keserítselek eszerint, amióta létezik egyáltalán emberiség, pontosan itt tartunk, ez ugyanis az emberi gondolkodás egyik sarkköve. Mondjuk legelső ismert megnyilvánulása, amikor az ember a kardfogú tigrist (melyet a fogazata csak dögevésre tett alkalmassá a közhiedelemmel ellentétben) kinevezte életre veszélyes ellenségnek, és jól kiirtotta, csinált belőle áldozatot. Pedig a valóságban csak az életterét meg az általa felzabált húst irigyelte tőle... és bizony ugyanez a banális történet ismétlődik nap mint nap, amióta csak létezik ember... különböző ideológiákkal ellenségképet kreálva vesszük el az életteret a bioszféra más tagjaitól, más fajoktól, más civilizációktól, más kultúrköröktől... el a XXI. századig és mondjuk a "no blood for oil"-ig...

Csak hát ennek semmi köze az itt tárgyalt témához, a művi abortusz kérdéséhez.