Mi a bajuk az embereknek az abortusszal, ezt egészségügyes ként kérdezem?

Nézd Scythian (#30) addig jó tudod, amíg a saját életét mindnki élheti nyugodtan a saját elvei szerint, te a tiédet ahogy akarod, meg más is a sajátját, ahogy akarja.

"Engem sem érdekel, hogy anyád disznóságát, hogy mentegeted." - láttál már ilyent tőlem?:)

#31:

Annyiból, hogy a saját feldolgozatlan sérelmeinek szûrôjén át látja a helyzetet, ennél fogva ha akar sem tud objektív maradni.

Sok embernek volt nehéz gyerekkora, sok embernek voltak-vannak nagy problémáik, akár a saját családjukkal is. Nem az a megoldás, ha elmenekülünk, hanem az, ha szembenézünk önmagunkkal és az életünkkel.

Még sosem voltál boldog? Tényleg nincs semmi az életedben, amiért érdemes volt megszületned...?

EGészségügyisként például tudhatnád az alábbi adatokat, melyek nem egy abortuszellenző oldalról származnak, hanem az egyik, a patikákból ingyenesen elvihető gyerekneveléssel kapcsolatos újságból.

"9. hét Már babaszerű alakot ölt az embrió. Bár hossza mindössze 22-23 mm a feje búbjától a popsijáig (CRL), a szeme, szemhéja, sőt a kis fülkagylójának vonalai is látszanak már. Képes a kis kezét és lábát is mozgatni. A külső nemi szervek a 9. hétig azonosak a kislányok és kisfiúk esetében.

12. hét Az embrió már kiáltani is tud a kismama pocakjában. Mivel agya teljesen kifejlődött, így már a fájdalmat is érzi. Izomzata fejlődésével a 80mm-es magzat egyre többet mozog, sőt már ekkor szopizza a hüvelykujját."

A legtöbb abortusz a 8-9. hét környékén zajlik le. Magyarországon általában a 12. hétig lehet abortuszra menni (ez a vitatott súlyos válsághelyzetes indok határa), de megesett tinik a 18. hétig is elvetethetik.

Ja, hogy ez az újság nem abortuszrakészülőknek, hanem boldog kismamáknak készül??? Bocsánat, a nem boldogoknak is ugyanúgy fejlődik a hasáéban a magzat...

Az egészségügy meg elvileg az élet megmentésével foglalkozik, gyakorlatila, tudjuk, sok esetben nem, talán a te félédnek is köszönhetően.

. "mert egyébként anyámnak pl. a "legratóbb" érában volt 4 a saját bevallása szerint."

Végrehajtó mindig lesz. Ez fejben dôl el. Ha én nem akarom, mindent elkövetek, hogy ne legyen abortuszom. Védekezek. Biztosra megyek. Akár duplán is. Ennyire egyszerû...

Ha pedig mindezek ellenére is becsúszik (amire azért, mint a saját példám is igazolja már elég kicsi az esély, mindkét gyerekemet akartuk), akkor azt kell mérlegelni, hogy valóban "vállalhatatlan e", vagy csak a régi életünk az, amit féltünk. Elárulom, még a tervezett baba is ijesztô, amikor megfogan... :) (Felelôsség, kötelesség, anyagiak, stb.)

Leiah (#31) ez tudod az a téma, amiben nagyjából SENKI sem tud objektív maradni, és érzésem szerint még a döntés-pártiak azok, akiket kevésbé szoktak elvinni a saját szubjektív érzelmeik.

Ez a "pánikol" meg "elmenekül" megközelítés is erre egy tipikus példa, tudod, az nem jelent sem pánikolást, sem elmenekülést, de még csak saját feldolgozatlan konfliktust se, ha valaki racionálisan leszűr egy tanulságot és kialakít egy véleményt, hogy mi az, amit kíván másoknak, és mi az, amit adott esetben az ellenségeinek sem kíván.

Ahhoz, hogy az emberben az a vélemény alakuljon ki, hogy bizonyos esetekben az abortusz jelenti a kisebbik rossz döntést egyáltalán nem az kell, hogy ne legyen soha boldog, vagy hogy a saját jelenlegi életét értelmetlennek lássa. Untig elég, ha azzal szembesül, hogy hogyan érintheti negatívan adott esetekben egy nem kívánt gyermek vállalása akár a gyereket, akár az érintett szülőket, az ő kapcsolatukat.

Nem, az öngyilkosság éppen nem tudatos döntés. Pont ellenkezőleg. Kórosan beszűkült tudatállapot idézi elő.

Az általad leírtakra meg klasszikus és eleven ellenpélda vagy: ha olyan rossz és vállalhatatlan lett volna az életed, tudatosan véget vethettél volna neki. És bár csak klasszikusokat szeretek idézni, most kivételt kell hogy tegyek, és a Te gondolataidat citálnám: Amit nem kívánsz magadnak, azt másnak se kívánd. Ha minden nyomorúságod ellenére sem áll szándékodban meghalni, másokra miért kiáltasz gondolkodás nélkül halált?