Mit csináljak? Már csak akkor nem stresszelek, ha alszok!
Folyamatosan aggódom, ezerszer ellenőrzöm, hogy lekapcsoltam-e a villanyt, kikapcsoltam-e a gépet, elzártam-e a csapot, bezártam-e az ajtót, és ha nem ellenőrzöm le elégszer, egész nap ezen jár az agyam. A tanulás is állandó gond, folyamatosan azon izgulok, mikor cseszem le az átlagomat. Az egészségem szintén, pedig akárhányszor mérem pl a vércukromat, mindig normális, de mégis, van hogy pánikszerűen rám tör, hogy fáj a fejem, biztos valami komoly bajom van, kórházba kerülök, vagy mittudomén, ilyenek. Meg most volt erre agyhártyagyulladás fertőzés, az is folyamatos pánik volt.
A tanórákon is sokszor ezeken jár a fejem és alig tudok oda koncentrálni, a szabadidőmben nem tudok rendesen pihenni, és persze az egészségemnek sem lehet valami jó... Mit csináljak, hogy kipihenjem magam? Nem tudok szabadulni ezektől. Ötlet?
15/L
Bemásolom Neked ezt a kis összefoglalást a kényszer betegségről, szerintem magadra ismersz. El kell menned pszichológushoz, az ő segítségével tökéletesen ki lehet ebből jönni. Ha nem teszel ellene semmit, egyre rosszabb lesz. Gondolom először neked is csak egy-egy veszélyt elhárító cselekedeted volt, most pedig már elég sokat leírtál.
Íme a leírás:
A kényszerbetegség lényege, hogy újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. A kényszergondolatokat a betegek kórosnak érzik, szenvedést, szorongást okoznak számukra, s védekezni próbálnak ellenük. A szorongás csökkentésének vagy a félelmet keltő helyzet vagy esemény elkerülésének eszköze a kényszercselekedet (például kézmosás, rendrakás, különféle ellenőrzések, számolás, megérintés).
Tünetek
A kényszergondolatok olyan gondolatokat, szavakat, képeket jelentenek, melyek a beteg tevékenységétől általában függetlenek és ellenállhatatlanul törnek be a beteg tudatába, s ezeket a betegek a személyiségüktől teljesen idegennek éreznek, soha nem követnék el, de maga a gondolat mégis erős szorongást kelt. A leggyakoribb kényszergondolat a fertőzés (pl. kézfogástól, tárgyak megérintésétől), agresszivitás (pl. attól szorong, hogy közeli hozzátartozónak, gyermekének, szeretett személynek ártani fog, esetleg megöli, obszcén cselekedet elkövetésére irányuló ellenállhatatlan vágy), bizonytalanság (pl. nem okozott-e balesetet vagy bajt), esetleg vallásos tartalmú kényszergondolat, illetve szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszergondolatok. A kényszergondolatok által keltett szorongás csökkentésének eszköze a kényszercselekedet, kényszeres ceremóniák. A leggyakoribb kényszercselekedetek pl. a kézmosás, rendrakás, takarítás, különféle ellenőrzések, számolás, megérintés, szavak néma ismételgetése, vallásos embereknél nemritkán imádkozási rituálék. A kényszergondolatokra kényszercselekedetek formájában adott válasz átmenetileg oldja a szorongást, feszültséget, azonban később a kényszergondolatok visszatérnek, s a küzdelem kezdődik elölről.
A betegség különböző súlyosságú lehet. Súlyos esetben a kényszeres tünetek a páciensek napjának nagy részében jelentkeznek, így akár munkavégzésükben, mindennapi teendőik végrehajtásában, normális életvitelükben is akadályozhatja őket. A betegek többsége azonban ugyanúgy él, mint mások, csak ez sokkal több energiájukba kerül."
Minél előbb kérj segítséget, hogy ez ne egy rögzült állapot legyen Nálad !
Nem tudom hol laksz, de az iskolában van iskolavédőnő. Ha őt felkeresed biztos tud ajánlani, akihez el tudsz menni.
/ úgy néztem 15 éves vagy/ Sok helyen dolgoznak pszichológusok, ahol nem kell fizetni.
Nevelési tanácsadókban, egészségmegőrzési központokban. Tudom nem vigasztal, de a 2013-as tanévtől minden iskolában kötelező lesz iskolapszichológust foglalkoztatni, de addig sem kellene ezzel kínlódnod.Ha a háziorvosodhoz fordulsz ő is segít keresni ilyen szakembert. Semmiképp nem pszichiáterre gondolok, mert ott hamar gyógyszert kapsz, hanem pszichológusra akivel közösen gondolkodtok a problémádról.Sajnálom, hogy anyukád
nem megértő a problémáddal kapcsolatban, pedig ezen lehetne segíteni.
De mi lesz, ha azzal együtt, hogy ez elmúlik, valami mást is megváltoztat bennem? Például a történetek, amiket írok, sokszor szomorúan érnek véget, de ez nem azért van, mert ennyire lelki beteg lennék, hanem mert egyszerűen a való életből merítek dolgokat, sokszor szóról szóra írok le eseményeket. Szeretek ilyeneket írni, mert a valóságot írom le vele és engem ez nyugtat meg és kapcsol ki. Nem lenne jó, ha pl a terápia alatt ezeket abba kéne hagynom, mert rossz hatásuk van, vagy a kezelés után, mert többet nincs hozzá kedvem, vagy többet már nem érdekel.
Egyébként a nővérem tanult pszichológiát, esetleg neki hozzam ezt fel? Vele mégis könnyebb beszélnem, mint egy idegennel.
Persze mindenképp beszélj vele erről. De ő nem biztos hogy tud segíteni, éppen ezért mert a testvéred. Ő Téged a szeretet szemüvegén keresztül néz és a érzéseit nem tudja elvonatkoztatni. És ez természetes. Orvos sem műtheti például a gyermekét vagy a testvérét, mert hirtelen döntéshelyzetben az érzései befolyásolhatják. Ettől senki nem tud elvonatkoztatni, hisz emberből vagyunk.
Én mindenképp szakembert javaslok Neked. Az írás megmaradhat, sőt nagyon sokszor javasolják is, hogy írjon a páciens. Ettől nem kell félned csak meg kell hoznod a döntést, hogy hogyan tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!