Csajok, mitől tartjátok magatokat nőnek?

Igen büszke vagyok rá. Mert semmi nem volt igaz abból amivel éveken át bántottak és lelki nyomorékká tettek. És büszkén, egyenes derékkal állok a világ előtt. Mindent elértem amire vágytam. Jóval azelőtt mint ahogy arra valaki is számított volna. Ez adott mindig is erőt ahhoz, hogy folytassam és megmutassam azt, hogy igenis én bármire képes vagyok. Ma 19 évesen ott tartok, hogy vőlegényem van, jogsim (sokan lenézően azt mondták sosem leszek rá képes) és nagyszerű karrierlehetőségek vannak előttem. Van még mit tennem, nem mondom, hogy nem. De látom magam előtt a célt amit végigviszek.

A sport amit már említettem azért volt fontos, mert ezzel tudtam kitörni. Emlékszem egy versenyre. Futó verseny volt és én vezettem de már nem igazán bírtam. Fájt minden izmom és úgy éreztem, hogy rögtön összeesek. Az ellenfelem ott lihegett már a nyakamnál. És meghallottam, hogy azt mondják neki, hogy nehogy legyőzzön már az a *****. Erre azt mondtam, hogy de igenis meg fogom nyerni. Fogalmam nincs hogy honnan szedtem össze annyi erőt de rájuk vertem fél kört. Nagyon büszke voltam magamra és a megszerzett aranyérmemre.

Rájöttem, hogy nem szabad senkire sem hallgatni aki hátráltatni akar. Mert nem számítanak. Kik ők, hogy megmondják nekem, hogy én mit csináljak? Soha többé nem engedem, hogy bárki is kioktasson.

100-ból olyan 60-at adnék magamnak. Sokat kell még fejlődenem. De nagy utat tettem már meg eddig is.