Miért viszolyognak az emberek az amputáltaktól?

Kedves Szilvia!

Szerintem a viszolyogni szó nem a legtalálóbb, talán inkább idegenkednek. Hogy miért? Mert nem szokványos, és általában az ember, kiváltképp a magyar ember, ami nem szokványos, azt nehezen fogadja el. Nyugaton más a helyzet, ott diszkrétebben kezelik a dolgot, bár ott talán az érintettek is valahogy teljesen természetesen mozognak protézisek nélkül is.

Szeretnék strandra, uszodába járni? Hát tedd! Ne foglalkozz vele, hogy megnéznek, legyél magabiztos, mosolyogj, attól fognak igazán nagyra tartani az emberek, ha nőies vagy, akkor nőies vagy egy lábbal is, sőt, vannak olyan emberek, akik így még vonzóbbnak is tartanak.

Szilvia!

Tartok tőle az "embereket" nem tudod megváltoztatni!Egy dolgot tudsz tenni ,mégpedig ha "hozzászoktatod " őket és magadat is a helyzethez!Abban a környezetben ahol napi szinten mozogsz hamarosan nem leszel téma már ,viszont idegen környezetben meg már téged sem fog zavarni mivel már te is hozzáedződsz a dologhoz sokkal magabiztosabbá válsz!

Szia. Én nem viszolygok, és nem is érzek ellenérzést az amputáltakkal szemben, de ennek az az oka, hogy nagypapámnak 17 éves korában levágták ugyan így combból a lábát. Én vele nőttem fel, ő is teljes értékű emberként élt, és nagyon sok történetet mesélt, amik javarészt szomorúak, de sok vicces is volt köztük.

Az első barátnője, amikor komolyra fordult volna kettejük között a dolog, írt neki egy levelet, hogy ne haragudj, de nem tudom elképzelni az életemet egy fél lábú ember mellett, és soha többé nem találkoztak...Nem lehetett katona, ami az ő fiatal korában szégyennek minősült.

Szóval, ő is átélt nagyon sok rosszat,de annak ellenére, hogy ilyen szerencsétlenül járt, találkozott nagymamámmal, összeházasodtak, és megszületett az anyukám:) Ő fél lábbal úszómester volt, és nem érdekelte az, hogy mások mit szólnak hozzá.

Csinált magának egy biciklit, amire fel tudta rakni a mankóit, és a lábának volt egy kis szíj ami rögzítette, hogy tudja hajtani, és amíg fiatal volt, ő azzal járkált.

Neki is volt műlába, de az nem olyan volt, mint a maiak, hogy akár futni is lehet bennük, hanem ahhoz is kellett használnia egy mankót, hogy tudjon egyáltalán menni benne, és hiába volt rajta néha a műláb, akkor is lehetett sejteni, még hosszú nadrágon keresztül is, hogy az műláb. Ő nem is hordta szinte sose, mert nem is tartotta kényelmesnek.

Amire még emlékszem, hogy amikor front jött, akkor mindig nagyon fájt a csonka lába, és amikor ilyen fájdalmai voltak, akkor amikor éppen nem fájt neki, akkor mindig azt mondta, hogy érzi, hogy viszket a bal talpa(neki a bal lába volt amputálva.)

Azóta ő sajnos meghalt, de sose fogom elfelejteni, hogy milyen ember is volt.

Én azóta, amióta ő elment, egyszer találkoztam egy féllábú emberrel, de az a találkozás nekem boldog emlékeket idézett fel, és egyáltalán nem voltam negatív azzal az emberrel. Igazából, rá sem néztem, mert azt papám mondta, hogy mindig azt utálta a legjobban, amikor megbámulják, és ez úgy bennem maradt, szóval én kb úgy viselkedtem vele, mint a mellette lévő egészséges emberekkel, szóval nem törődtem vele.

Én azt mondom neked, hogy ne törődj azzal, hogy mások ehhez mit szólnak, ők örüljenek annak, hogy minden testrészük a helyén van, és nem kell átélniük ugyan ezt.

Az intelligens emberek amúgy se fognak oda menni hozzád, se ujjal mutogatni, se összesúgni a hátad mögött, aki meg ilyet tesz, azt neked kell sajnálni, mert emberileg egy nagy 0-ák. De ha ezek miatt az emberek miatt nem mész közösségi helyekre, akkor megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy új barátokat szerezz, vagy esetleg egy új szerelmet. És aki így ismer meg, az így is fog elfogadni.

Sok erőt kívánok neked, és sok szerencsét az élethez.

Van egy másik oldala is ennek a dolognak, még pedig hogy vannak emberek, akiket vonz az ilyen különleges ritka emberek látványa, társasásga, stb. és pont így leszel nőies a szemükben, hogy asszimetrikus vagy :-)

Miért különleges? Mert becsülendő, hogy felvállalod a másságod és nem rejtegeted, ráadásul ugyan úgy viselkedsz mint bárki más és ugyan úgy élsz... tehát triplán erősebb, elszántabb és életrevalóbb vagy, ez pedig iszonyatosan vonzó!

Hajrá, irány az uszoda :)