Hogyan tudnám az álomvilágomat kizárni az életemből?

Ez állítólag nem beteges, nekem sok ember mondta ezt, sőt, jártam pszichológushoz, ő se tartotta betegesnek. Pedig ezen még én magam is csodálkozom.

Nálam konrkétan ez őrült sok elgondolkozást és beszélgetést már majdnem képzeletbeli barátokkal jelent.

Órákon, tanulás közben... Na, akkor valahogy tényleg ki kéne zárni.

Zenehallgatás közben miért baj, ha álmodozol? Számomra pl. azért jó a zene, mert még jobban el tudok gondolkozni alatta, ezért sétához, futáshoz, közlekedéshez jól jön.

Én is ilyen voltam kamaszként, most pedig már felnőttem, de nem akartam teljesen kizárni az álmodozást.

Viszont eljön az az idő, hoyg az embernek külön kell választania az álomvilágot a valóságtól.

Én azt mondom, amikor dolgozom vagy tanulok, akkor mese nincs, akkor 100%-ig oda kell figyelni. De reggel munkába menet zenehallgatás közben, vagy egyedül otthon, vagy lefekvés előtt az ágyban, vagy akár házimunka végzése közben igenis lehet álmodozni, elképzelni dolgokat.

Mert jó dolog az, ha az embernek van egy kis világa, ahova néha elmehet kikapcsolódni.

És szerencsés az, akinek hatalmas képzelőereje van, és aki hisz a világában, mert az, amiben leginkább hiszünk egyszer valóra válik.

Ez igaz! Én a jövendőbeli kapcsolatomat képzeltem el, hogy hol találkozunk, milyen lesz, képzeletbeli világomat vele éltem, vele beszélgettem, neki írtam levelet, és lám, két év múlva találkoztunk és már évek óta együtt élünk boldogan. :))

Ne add fel az álmaid, de találd meg a megfelelő helyet és időt az álmodozásra.

Mondd az magadnak, igen, ezt most megtanulom/megcsinálom, utána bekapcsolom a zenét és elbújok a világ elől.

Nálam ez amúgy odáig fajult, hogy azért szeretek sok dolgot egyedül csinálni, hogy elgondolkozhassak. Meg én nem emberekről, jövendőbeli házról és családról, mit tudom én ruhákról szoktam, hanem az érdeklődési köreimről, megszállottságaimról, amik fiúsak.

Na, ez a kettő dolog már nem normális.

Ugyanakkor a "képzeletbeli barátnőm" lány (mint a -nőm sugallja) :) , mert mostanra elég sok barátnőm lett, de olyan, aki hasonlóan különc és fura lenne, hasonló érdeklődési körökkel, mint én, nincs.

Az ő jellemét még nem határoztam meg, mert számomra fárasztó és unalmas jellemekkel foglalkozni. Hanem a cselekedetei, szokásai, megszólalásai alkotnak mégis ugye egy jellemet.

Pasiról csak olyan szinten gondolkoztam el, hogy milyen tulajdonságai kéne legyenek, hogy ne egy túlontúl sok alkalmazkodással, nulla közös témával és eltérő erkölcsökkel teli kapcsolatom legyen majd. Beismerem, nincs minden rendben nálam, mert egyszer úszás közben vagy 15-20 percig soroltam magamban ezeket a dolgokat...

Ja előző voltam és első voltam. Ha közben írnak, akkor a 85%-os. :D

Fiús érdeklődéseim a közlekedés, környezetvédelem, ilyenek.

És igen, ott nagyon sok ötlet és terv van, és igen, nem kell egyetemet végezni, hogy ötleteink és terveink legyenek.

Valahol biztató az álmodozás, mert nemcsak az van benne, hogy ez nálunk miért nincs, ebben és abban is el vagyunk maradva és az milyen rossz, hanem valahol automatikusan reménykedünk is, ill. álmodozás közben valahol valóságnak hisszük, vagy közeljövőnek, amit épp tervezgetünk.