Mitől lehetek ilyen rosszul mostanában?

Hiába fekszem le "időben", alig tudok elaludni hajnalig, aztán reggel felkelek, hol magamtól, hol más ébreszt, és hiába vagyok fáradt, nem tudok normálisan visszaaludni. Egyik percről a másikra nevetek valami kis hülyeségen, sőt, néha csak úgy, aztán hirtelen sírni volna kedvem, a legkisebb dologtól is (legyen az egy hangos szó felém, egy megható történet vagy csak egy szép zene). Nem érdekel semmi és senki, bármivel is próbálkozom. Szedek vitaminokat, és az utóbbi egy-két hétig normálisan ettem is, de már egyszerűen ahhoz sincs kedvem (!), hiába vagyok éhes. Ma is ettem egy kis tányér spagettit, kábé ha volt tíz villa, és ittam fél liter tejet egész nap, máskor meg kifejezetten nagy az étvágyam.

Lett egy kiskutyám is most, pár napja, akiért úgy aggódom, hogy az már engem idegesít, pedig a családban eddig én voltam a legnyugodtabb, azért is voltak eddig mindig "enyémek" a kutyák, akik nálunk laktak, ez a pici is hivatalosan az enyém, de nem ismerek magamra, megyek utána, árgus szemekkel figyelem, félek, hogy beteg lesz, de nincs sok kedvem igazából megsimogatni sem, mert olyan rossz, mikor arrébb megy... Szóval gyakorlatilag féltékeny vagyok.

A hangos, éles zajoktól azonnal ideges leszek, este a visszatükröződő fények szintén nagyon zavarnak. Tisztára kifordultam magamból. Laboron voltam három hónapja, az nem mutatott ki semmi különöset. Amúgy cukorbeteg vagyok, de ez kétlem, hogy közrejátszana, mert mint mondtam, nincs látszólag semmi olyan típusú baj. Legalábbis három hónapja nem volt, és az egész nyár közepén kezdődött, kábé a labor után, mert hat hétre olyan helyre voltam "bezárva", ahol érezhetően rosszul lettem lelkileg, de már máskor is voltak rossz heteim, és túltettem magam rajtuk. Jelenleg munkám sincs, tovább sem tanulok, mert nem vettek fel, gondolom ez is csak "súlyosbítja" a helyzetet, meg hogy állandóan azt hallom itthon, hogy semmire sem vagyok jó.

De most nagyon zavar, ahogy viselkedem, és bármit csinálok, nem használ. Próbáltam már nyugtatóval elaludni (frontin, hova), de azzal is csak azt értem el, hogy nem tudtam reggel úgy felkelni, ahogy szoktam, de nem aludtam el gyorsabban. Próbáltam normálisabban étkezni, vitaminokat szedni, attól sem lett jobb semmi. A családom tagjait alig vagyok képes elviselni, a barátaimmal is alig beszélek már, mert egyszerűen idegesít a társaságuk, pedig próbáltam mosolyogva viselni mindent, de nekik nem beszélek semmiről, erről sem, hogy ilyen rosszul érzem magam. A kiskutyát is legszívesebben eldugnám mindenki elől, egyedül a kutyáim és a macskáim társaságában érzem jól magam, ha sétálunk, messze az emberektől...

Nem akarok itt depresszióval jönni, vagy ilyesmi, mert nem értek hozzá, meg elég sokat olvasom itt az ilyen kérdéseket is, hogy "szerintetek depresszió?". Én meg tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ez. Nem szívesen mennék pszichológushoz, inkább "kikúrálnám" magam, ha tudom. A kiskutya mondjuk kicsit javít a hangulatomon néha, de aztán még rosszabb, mikor megint nem tudok vele foglalkozni.

Mi a franc van? :( Az időjárás sem lehet, mert kifejezetten szeretem az őszt és a telet, az esőt meg különösen, és soha nem is befolyásolta a hangulatom, legalábbis nem ilyen drasztikusan.

Légyszi, most tényleg azok válaszoljanak, akik komolyan vesznek. Bármilyen tippet, ötletet, tanácsot szívesen fogadok. Köszönöm előre is!