Mit éreztetek az altatásból történő ébredés után?

Egyénfüggő, gyógyszerfüggő, műtétfüggő.

Gyerekként vették ki a vakbelem, én arra emlékszem, hogy nem éreztem semmi "alvás" félét, ahogy becsuktam a szemem a műtőben, már nyitottam is ki a következő pillanatban a kórteremben. Maga az altatás pillanatából is hiányzott az "alvás", egyáltalán nem álmosodtam el. Az aneszteziológus kérte, hogy számoljak el 10-ig, annyit gondoltam, hogy "egy..." és már nyitottam is ki a szemem.

Amikor megébredtem én azt éreztem, hogy fel akarok kelni de nem tudok, le vagyok kötve, ami a családtagjaim szerint egyáltalán nem volt így. Kicsit olyan volt mint az alvásparalízis, de annál jobban képben voltam, hallottam, ahogy mondják, hogy feküdjek vissza stb. Valószínűleg kicsit előbb tértem észhez, mint a testem. De ez egyáltalán nem volt traumatikus, teljesen nyugodt voltam, szemben amikor alvásparalízist éltem át.

Arra már nem emlékszem, hogy utána mennyivel tudtam visszatérni az életbe, laparaszkóposan műtöttek, de attól még segítséggel közlekedtem és keltem fel.

10 éve volt altatásos műtétem. Aránylag hamar felébredtem, tehát tényleg egy negyed órán belül, miután visszatoltak a kórterembe. Nem volt egy nagy műtét, talán ha fél óráig tartott, és eredetileg helyi érzéstelenítéssel terveztük, csak nagyon nem hatott, így lett belőle altatás. Szóval sok tájékoztatást nem kaptam előtte, állítólag el szokták mondani, hogy felébredve egy ideig ne egyél, igyál, de nálam ez kimaradt. Úgyhogy ittam is rögtön egy egész pohár teát, mert szomjas voltam, na hát azt nem kellett volna, mert behánytam tőle szinte azonnal.

De amúgy a felébredés nálam olyan volt, mint egy normál felébredés.