Sírás az altatásból való ébredés után. Miért?

Nem régen volt egy műtétem aminél altattak gázzal és injekcióval is. Miután a kórteremben magamhoz tértem egyszerűen elkezdtem zokogni. Nem tudtam megmondani miért sírok, csak egyszerűen sírtam mint az árva szamár. A nővérek és az orvos elmondása szerint, miután felébresztettek, félig kómás állapotomba egészen jó kedvem volt, és feldobtam a napjukat azzal, hogy akkor elkezdtem dumálni. Az hogy mit mondhattam, magam sem tudom, ők nem voltak hajlandóak elmondani, csak mosolyogtak és kuncogtak. Viszont arra sem kaptam választ...miért zokogtam amikor magamhoz tértem?? Napokon keresztűl zokogtam, hogy nem szeretnék kórházba feküdni, a műtét reggelén is, ahogy meglátogattak sírva fakadtam, ugyanis halálosan féltem attól hogy nem kelek fel az altatásból. (Több műtétemnél is jártunk úg, gyerekkoromtól kezdve, hogy az istennek nem tudtak felébreszteni.) Viszont a műtőben semmi félelemérzetem nem volt, csak feküdtem és követtem nyugodtan az instrukciókat. Miután teljesen magamhoz tértem (vagy legalábbis annyira, hogy emlékezzek mindenre), mégis miért kezdtem el zokogni?