Mit tegyek, hogy ne hatalmasodjon el rajtam a bezártág és a kilatástalanság miatti depresszió?

Az egyetemek, de különösen a középiskolák bezárása bődületes öngól volt. Nulla hatása van a járványra, viszont rendkívül káros, és ha következetesek akarnak magukhoz maradni, akkor még évekig zárva lesznek.

Edzőterembe már lehet járni versenyengedéllyel és már van egy pár konditerem aki segít ennek a gyors megszerzésében mert nekik is kell a bevétel. Aztán az hogy zárva vannak az egyetemek egy nem jó pont mert nálunk most lesz a 3 félév hogy online oktatás van és nem lehet ezáltal kapcsolatokat építeni. A munkahelyek megszűnése meg bezárása sem egy normális állapot de vanna azért munkák vagy egyni vállalkozás kell csinálni.

Próbálj nem arra gondolni, hogy mit nem lehet. És említetted, hogy kolis voltál... próbáljatok meg a társaságoddal találkozni (szabályokat betartva), mi például egy lakásban szoktunk havonta 1-2 alaklommal találkozni, ott alszunk, beszélgetünk... (mi középiskolások vagyunk és kicsit egyszerűbb a helyzetünk, mert a környéken lakunk mind a 7-en), de amíg ezt nem vezettük be mi is szét voltunk kicsit csúszva és a motivációt sem találtuk meg mindig a tanuláshoz és az értelmes dolgokhoz, de így sikerült felrázni magunkat és nem csak az otthoniakkal kell léteznünk. De akár az is segíthet, hogy felülsz buszra és új helyre utazol, ott sétálsz egyet (szintén akár a barátaiddal vagy akár a családoddal is) vagy csak simán ott ahol laksz vagy akár elmész futni. Tudom nem mindenki szeret futni, de azért a semminél mégis jobb. És az is igaz, hogy több konditerem újra nyitva van és rajtuk keresztül tudsz versenyengedélyt szerezni (mondjuk sportorvosi igazolás nélkül érvénytelen, de ez már megint egy másik dolog). És ne kezd el az önsajnálatot, én is elkezdtem. Mindig azon gondolkoztam, hogy se szalagtűzés se keringő, minket mindentől megfosztottak, de cserébe az érettségit teljesen megkapjuk (írásbeli és szóbeli), semmin nem változtatnak, pedig mindenből nagy elmaradásaink vannak és nagyon lassan haladunk, a konzultációs órák sem működnek jól, nagy a fejetlenség és sosem tudunk semmit az iskolától. Neked is ott az egyetem, a ZH-k meg a vizsgák, neked sem egyszerű, de próbálj meg egy olyan hobbit vagy sportot keresni, ami új és érdekes és leköt. És esetleg a barátaiddal próbálj meg találkozni. Vagy csak esténként sétálni egyet és kiszellőztetni a fejedet... Ami nekem még segített, hogy ismeretlenekkel kezdtem el beszélgetni, ha csak 1-2 órát beszéltem is, addig is kiszakadtam a gondolataimból és mivel nem ismertük egymást sosem, arról beszéltünk amiről akartunk és a vírus meg ezt az egész helyzetet nem is említettük... Nem biztos, hogy ezek neked használnak, de egy próbát talán megér. És az öngyilkosság nem megoldás, hamarosan jobb lesz a helyzet.