Hatásos Q10-étrendkiegészítőt szeretnék szedni. Annyiféle van, nem tudok ki igazodni. Mennyi idő múlva lehet érezni a hatását?

Én a Biocomos Q-vitalt szedem évek óta. Napi kettőt.

A rendszeres szedés miatt a hatás már nem igazán érezhető, inkább akkor veszem észre, amikor pár napig kimarad a szedése. Kezdek leereszteni.

Amikor nagyon fáradt vagyok, akkor kibontok egy kapszulát és a nyelvem alá teszem, hogy egyből felszívódjon. Ekkor szinte azonnal érezhető a hatása.

Q10 eddigi ismereteim alapján háromféle van, az ubiquinon vízoldékony és zsíroldékony kiszerelésben, illetve az ubiquinol. Elvileg a vízoldékonynak és az ubiquinolnak jobb a felszívódása, de hogy e kettő közül melyiknek jobb, arra még nem találtam adatot. Viszont a napi szükséglet nincs meghatározva, ennél is valami olyan jelenség van, mint egyes vitaminoknál, hogy a felfedezésekor sokkal alacsonyabb szükségletet állapítanak meg, és a kutatások meg a tapasztalat gyarapodásával kiderül, hogy akár nagyságrendekkel többre is szükség lehet. Pl. 20 éve még napi 20-30 mg-ot ajánlottak 35 éves kortól naponta az étrendkiegészítő-gyárosok, ma meg már szakorvosok írják elő a szedését, de napi 100-1000 mg adaggal. (Szív- és endokrinológiai problémáknál 100-300 mg, termékenységi vagy nőgyógyászati problémáknál 700-1000 mg-ról hallottam eddig.)

Ehhez képest a kb. legnagyobb dózisú kiszerelés Magyarországon a 100 mg-os (szóljatok, ha láttok nagyobbat). Külföldi oldalakon előfordulnak párszáz mg-osok, de főleg zsíroldékony verzióban, ami mindig olcsóbb is, mint a jobban hasznosuló formái. Tehát, ha az ember konkrét problémákra komolyabb mennyiségeket szedne, "legatyásodhat". Jelenleg szerintem a BioTech USA Q10 és ennek a vízoldékony változata, a BioTech USA H2O Q10, ami még nagyobb dózis (100 mg) és a többihez képest jobb árban van, illetve a drChen Ubiquinol 100 mg, de ez drágább.

A modern orvoslás fő profilja nem az egészségmegőrzés, hanem a konkrét elváltozások gyógyítása, melyben a fő eszközök a test biokémiai folyamataiba komolyan beavatkozó vegyszerek és a fizikai beavatkozás (műtét). Ezért sok dologgal nem is tudnak mit kezdeni, várják, hogy az valami "kézzel foghatóvá" fejlődjön, azaz valami konkrét - tudományosan leírt - elváltozássá alakuljon, amire már megvannak a bevált kezelési eljárások. Ezért fordulhat elő olyan is, hogy a páciens mutat egy tünetegyüttest, ami nem bír jelentőséggel az orvos számára, viszont van benne egy-két tünet, amire van tüneti kezelés, így csak azokra a tünetekre megkapja az ember a célzott kezelést és ennyi. A hazai orvoslás nem arra van berendezkedve, hogy tudományosan naprakész legyen, a legújabb kutatások eredményeit, a nemzetközi álláspontokat azonnal, minden szinten beépítse a mindennapi orvoslásba. Nincs nagy hangsúly a prevención, megelőzésen, egészségmegőrzésen, így ez ki is tolódik nagyjából az orvosok hatásterületéről pl. a dietetikusokéra, akiktől nagyobb valószínűséggel kapsz ilyen jellegű tanácsokat, hogyan táplálkozz, mozogj, milyen étrend-kiegészítőket egyél.

És akkor ehhez add hozzá a rossz egészségi állapotú lakosságot, a kevés számú orvost, a túlterheltségüket, valahol nem is várható, hogy képben legyenek ötvenféle Q10-ről, százféle D-vitaminról, kétezerféle C-vitaminról stb., amikor jóval fontosabb, hogy a gyógyszerekhez értsenek, ne adjanak egymással összeférhetetlen szereket, ellenőrizzék hogy tolerálja-e a paciens a felírt szereket, vegyék figyelembe a beteg egyéb egészségügyi problémáit és azokkal kompatibilis szereket adjanak. Sajnos sokszor még ez sem valósul meg! De amiket néha itt írnak a hozzászólók, abból még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyes orvosok vagy nem akarják részletezni valakinek a javasolt étrend-kiegészítőről való legfontosabb tudnivalókat vagy csak egyszerűen hiányosak a kémiai ismereteik.

Szerintem már az egy nagy fejlődés az elmúlt évtizedekben, hogy egyre több szakorvos javasolja étrendkiegészítők használatát, mint amilyen a Q10, az inozitol, magnézium, D-K-vitaminok, B-vitaminok, E-vitamin, probiotikumok stb.