Vannak itt olyanok akiknek volt/van a mainapig pánikrohama/pánikbetegsége?
3 éve vagyok minimum pánikbeteg, az okokat nem tudom. Egyik pillanatról a másikra tört rám a pánikroham, azóta már pánikbeteg vagyok. Gomboc érzés, szédülés, menekülési késztetés stb. Voltam 2x teljes vérvételen, valamint vízelet (cukormérés) de makk egészséges vagyok. Eltérés az nincsen, mindegyik NEGATÍV)
Elsősorban azokat kérdezném, hogy akiknek volt ilyene az hogyan kűzdötte le ezt a pánikbetegséget? Mit csinált? Min változtatott? Minden érdekelne, akik már bátran felszálhatnak a buszra stb.
Azoktól is kérdezem, hogy akik mainapig ilyen helyzetben vannak azok hogy viselik?
Járok pszichiáterhez, szedek gyógyszert is, de néha érzem a pánikbetegség egyes tüneteit.
Borzalmasan rossz, nem kivánom senkinek sem......
Kérlek a negatív véleményt tartsd meg magadnak, mert teis lehetsz ilyen helyzetben.
Köszi!
22/F
Köszi, de a youtobe pánikbetegségről szóló videókat már láttam. Az itteni emberek véleménye érdekelne.
De azért köszi.
Utolsó ez elszomorító!
Most vagyok a pszichiáternél, várok. :(
Szia! Én gyógyult pánikbeteg vagyok. Mindenféle gyógyszer nélkül gyógyultam meg. Az a szerencse, hogy a pánikbetegség nem egy szervi elváltozás, hanem egy tudati állapot. A gyógyuláshoz jó hozzáállás kell. A pánikbetegség nem más, mint az agy túlzott vészreakciója egy olyan helyzetre, amikor semmi oka nem lenne rá. Mindaz amit érzel ilyenkor, nem valós, az agyad becsap. Ha ezt tudod, már máshogy állsz hozzá. Ne higgy ezeknek az érzéseknek! Minél jobban megijedsz ebben a helyzetben, annál jobban bepánikolsz. Próbáld magad mintegy kívülről figyelni: igen, most elkapott a roham, gyorsabban ver a szívem, fulladozok, szorít a mellkasom, pedig semmi okom nincs rá. Én akkor győztem le a pánikot, amikor azt mondtam sok szenvedés után: Na gyere te pánik, gyere ölj meg, ha akarsz, már nem érdekel! És tudod mi történt? Egyszerűen elmúlt a pánikroham! Ekkor tudtam, hogy megvan az ellenszer. Utána még sokszor próbálkozott, de egyre gyengébben erővel. Már nem tudott úgy kétségbe ejteni. Egyszer csak teljesen eltűnt!
Tehát amikor ki tudtam mondani, hogy nem érdekel, elvesztette a pánik a táptalaját. Már nem ijedtem meg tőle. Olyan, mintha a tűztől elvennénk az oxigént, így nincs ami táplálja.
Meg persze a hétköznapi félelmeinkkel is kell kezdeni valamit, ugyanis ezek állnak a háttérben, pontosabban ezek megoldatlansága, és az ebből fakadó bizonytalanság érzése. A tűz hasonlatnál maradva, ha az ijedtség az oxigén, akkor a megbúvó szorongás az ami lángra kap, ez a jól éghető anyag. Ezeken viszont dolgozni kell. Meg kell tanulni egy bizakodó gondolkodást kifejleszteni, ami kétségbeesés ellentettje. Meg kell tanulni hinni a dolgok jóra fordulásában. Minden nap sorra kell venni, mi az amiért hálás lehetek. Meg kell hallani a lelkiismeret szavát, hogy ne menjek bele olyan dolgokba, amik aztán titkos féregként eszik a lelkemet, és rabolják el a nyugalmamat. Nekem mindebben a hit segített. Megadta azt a biztonságérzetet, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végleg győzelmet tudjak aratni a pánik, és a szorongások felett.
Hát ennyi! Remélem tudtam segíteni! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!