Testi-lelki kimerültség?

Anyukám daganatos beteg, hónapok óta küldünk a helyzettel, volt amikor remény sem volt. Most megkapta az esélyt a műtétre de még mindig nem teljesen biztos, addig mindennek jól kell alakulni. Ebben az időszakban nekünk kell a családdal tartani egymásban a lelket, meg persze benne is, de néha nagyon nehéz. Nehéz hetvégénk volt, szinte minden időmet a kórházban töltöttem nála, ma pedig iszonyúan fáradt vagyok. Nincs energiám a munkához, nem tudok koncentrálni rá, fogalmam sincs, hogy húzom ki a nyolc órát, utána ha nem engedik haza, megint a kórházba megyek. Egyszerűen annyi időm nincs, hogy a házat otthon rendbe tegyem. Minden elképzelhető szempontból kimerültem és nem tudom, mit tehetnék, hogy ez változzon. Szabadságom csak annyi van, ami karácsonyra talán elég lesz, pályakezdőként egyébként sem örülne a főnököm, ha nem számíthatna a munkámra. Megértőek persze, de nem nekik kell ezzel élni. Néha úgy érzem, hogy azt hiszik, nem terhel meg annyira a helyzet és a munka eltereli a figyelmemet, de már jó ideje nem így van. Őszintén kit érdekel a munka ebben a helyzetben? A pénz viszint kell mert a kiadásaink megnőttek, a bevételek viszont nagyon lecsökkentek azzal, hogy anyu táppenzen van és apu is otthon maradt ápolni, mivel fekvő beteg.

Fogalmam sincs meddigtart még ez a helyzet, de a háziorvos szerint nagyon az elején vagyunk még. Tudom hogy nem nekem a legrosszabb, hiszen nem én élem meg a betegséget fizikailag, és nem akarok önző lenni, de az életem annyiból áll, hogy dolgozom, aztán anyukámmal fogalakozom. Szívesen megteszek neki mindent, mert az a lényeg, hogy neki minél jobb legyen, csak néha szükségem lenne egy kis időre, hogy újra feltöltődjek.

Van/volt valaki esetleg hasonló helyzetben (munka+ápolás)? Hogyan oldottátok meg?

Köszi előre is a segítséget. 25/l