Hogyan alakul ki a tej- és lisztallergia? Mitől keletkezik?

Mindkettőből kétféle van. Az egyik veleszületett, a másik kialakul. Mindkettő másként indul.

Nézzük előbb a tejet:

- Ha tejcukor érzékeny valaki és ez csecsemő korban alakult ki, akkor arra 95 % esély van, hogy kinövi. Ha később esetleg felnőtt korban alakult ki, akkor az már nem múlik el az esetek 95 %-ában. Mindkét esetben a diéta és egy bizonyos laktáz enzimet pótló gyógyszer segíthet, de csak eseti alkalmazásra ajánlott. Valamint a laktózmentes termékek fogyasztása lehetséges. Kialakulásának oka a laktáz enzim hiánya a szervezetben.

- Tejfehérje allergia esetén bonyolultabb a dolog, mert akkor nem segít se a tabletta, se a laktózmentes diéta. Ilyenkor csak a teljes tejmentes diéta a megoldás. Ez genetikai öröklődés, mert a szervezet nem tudja lebontani a fehérjét.

A liszt:

- Van liszt intolerancia. Ez később alakul ki és ebben az esetben nem hiányzik a lebontó enzim, csak nem működik megfelelően, vagy a bélflórák roncsolódtak valamilyen okból kifolyólag és ilyenkor diéta segítségével lehetséges a regenerálódás és a lassú lisztes étkezés. Természetesen minél később alakul ki annál tovább tart a dolog, mert annál roncsoltabbak a bélbolyhok.

- A lisztérzékenység. Ugyancsak genetikai hiba. Teljes gluténmentes diéta mellett egy életen át tart. Hogy miért alakul ki valakinél csecsemőkorban és miért másnál csak felnőtt korban változó elméleteket szül. De mindenféleképpen a szervezet ellenállóképessége a kulcs.

A tejallergia és/vagy a laktózérzékenység egy természetes folyamat.

A tej mint olyan csak a kisgyermekek tápláléka, szóval genetikánk tartalmazza az az infót, hogy erre felnőtt korban semmi szükség, így a laktózt lebontó enzimért felelős gének általában kikapcsolnak és felnőtt korban az emésztési képesség megszűnik. A felnőtt lakosság nagy része laktóz intoleráns változó mértékben, csak sokan nem ismerik el.

A tehéntej mint olyan, pedig nem emberi fogyasztásra termelődő valami, így hát nem csoda, ha egyesek a kisborjúnak szánt tejtől rosszul lesznek. Lucernát sem legelünk a tehenekkel. Egyszerűen testidegenként ismeri fel a szervezet, és küzd ellene, mintha valami oda nem illő behatoló lenne. Az ősember évezredekig nem találkozott ezzel a táplálékkal, ezért nem tudott alkalmazkodni, ami a mai emberen is meglátszik.

Nincs mese, a tej problematikája nem hiba, hanem természetes reakció. Nem tudtuk ezt megszokni, ezért van aki így reagál. Egy két régebb óta pásztorkodással foglalkozó tejfogyasztó népcsoportot leszámítva...akik régóta trenírozzák magukat erre. De még ot sem tökéletes a dolog.

A gluténről annyit, hogy a búza sem az alap élelmiszerek közé tartozott az utóbbi néhány évezredtől eltekintve. És akkor sem ilyen mértéktelenül fogyasztották az emberek, mint most. Ma szinte mindenben van liszt, a lakosság kenyérfogyasztása embertelen mértékű.

A mai búzafajták már arra vannak nemesítve, hogy a sikér (azaz glutén) tartalma minél magasabb legyen, mert annál jobba a sütőipari értéke. tehát a 100 évvel ezelőtti búzafajták gluténtartalma meg sem közelítette a mostaniakét. Ezt még megfejelik a különböző lisztjavító szerekkel, vitális búzaglutin néven is futnak, amik a péktermékekben pluszban ott figyelnek a búzaliszt mellet, mert milyen szépen kel a tészta és jól dagasztható.

Egy szó mint száz, a gluténfogyasztás mértéke elharapódzott és ezt a szervezet már nem tolerálja, elég, nem kell neki, hát reagál, jelzi, hogy nem kell. Túl sok neki, kínjában begyullad a bélfal, hogy kihajtsa.

A gluténtól károsodott bélfalnak pedig egy kis plusz stressz tej formájában már igazán nem tesz jót, és fordítva.

Remélem érthető voltam. :-)