Lány testvérek között nem sok a tiz év?

Van egy ismerősöm, akinek 3 lánya van. A legkisebb és a középső közt 9,5 év van, a legkisebb és a legnagyobb közt pedig 15. A nagy és a középső is mindig nagyon jól kijöttek vele, terelgették, segítették, most is nagyon jó a kapcsolatuk. Szerintem egyáltalán nem olyan durva az a 10 év.

Egyébként a lányok 32, 26 és 17 évesek.

Na akkor itt a harmadik 11 év korkülönbségű testvérpár egyik tagja:). Én vagyok az idősebb, 32, a húgom 21. Mi sokmindent nem tudtunk egymással kezdeni amíg nem lett ő is olyan 8-10 éves kb. Ez egyébként teljesen rajtam múlt, magamnak való kamasz voltam, akkor még a gyerekek sem hoztak különösebben lázba (van lány, aki már 16-18 évesen "babázna", szereti a gyerekeket, na én nem ilyen voltam). De ettől még szerettük egymást, csak nem voltam ilyen pótanyuka, szerencsére ezt nem erőltették a szüleink sem. Nem volt sok vitánk amúgy, meg nyilván tizenévesen már nem álltam le veszekedni egy kisgyerekkel, inkább csak ignoráltam.

Aztán kevésbé számított a korkülönbség, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ma már a lehető legjobb testvérek vagyunk, nagyon szoros a kapcsolatunk. De ez nem a korkülönbségtől függ vagy nem függ, hanem a személyiségünktől sokkal inkább.

Leginkább a szülők nevelése a döntő minden korosztályban és nemnél. Nagyon gyakran látni, hogy a kicsire mindent ráhagynak, rosszabb esetben a nagytestvérre bízzák a pesztrálását, vele kapcsolatos feladatok ellátását.

Na meg egy kamaszt többnyire nem köt le egy óvodás. Egyedül szeretnek lenni, a saját kis életükkel foglalkozni. Ha erre rájön az, hogy pl minden délután neki kell hazavinni az oviból és 1-2 órát vigyázni rá amíg anyuék hazaérnek ahelyett hogy a barátaival lehetne, később meg apuék lekakilják ha a húgi a sminkeivel játszik vagy lenyúlja a ruháit akkor garantált az életre szóló utálat.

Ha a szülők helyén kezelik a helyzetet és a nővért nem fogják be ingyen dadának akkor lehet jó viszony.Bár ahogy én észrevettem általában lazább a kapcsolat, nem olyan mély mint kisebb korkülönbségnél akik együtt nőttek fel.

A gyerekeim kozott 9 ev van

A nagylanyom elegge anyaskodo termeszet igy nagyon jol elvan a hugaval :-D

Ok neha elege van belole es akkor elvonul

De alapvetoen nagyobb veszekedes vita nincs

Jol eljatszanak ha olyan van

Köztünk is 11 év van a húgommal, az én javamra.

Én is inkább gondozó voltam, mint testvér. Egyszer azt mondta anyukánknak, hogy azt akarja, hogy én is menjek az anyák napi ünnepségre, mert én is az anyukája vagyok. Hát onnantól mentem :)

De az az igazság, hogy nem voltam készen ennyi melóra meg felelősségre. Nagyon sokat volt rám bízva, etetés, itatás, szórakoztatás, pelenkázás/biliztetés, hozni-vinni cuccostul, stb. úgy, hogy még én is gyerek voltam. Komplett nyári szüneteket töltöttem így. Szerintem ezzel érdemes vigyázni. Én egy időben nem éreztem, hogy szeretem, inkább, hogy idegesít, mert nem tudok a saját dolgaimmal foglalkozni. Ha viszont szóltam emiatt otthon, akkor azt kaptam, hogy nem igaz, hogy ennyit nem tudok megtenni. Így hát befogtam a számat. De a kapcsolatunk megszenvedte. Ugyanakkor most én 35, ő 24 éves, és nagyon jó a kapcsolatunk így, hogy mindketten felnőttek vagyunk. Még mindig egy kicsit gondoskodó a hozzáállásom, de talán egészséges mértékben.