Erre van valami megoldás?

Nekem az lenne a problémám, hogy a bátyámnak amióta kapcsolata van, azóta nem hajlandó semmire sem és úgy érzem kiszolgtatott, mivel a szüleim sem tesznek semmit ennek érdekében.

Nekem azzal lenne a bajom, hogy amikor a szüleim elmennek vásárolni és megkérdezik, hogy kell-e valami akkor van, hogy szükségem van 1-2 dologra.

Nos korábban külföldön étteremben ettünk és nekem nagyon ízlett az a bizonyos dolog, így megkértem a szüleimet, hogy hozzanak alapanyagot.

A termék ugyan félkész termék volt, de nem is ez a lényeg.

Hanem neki álltam és megcsináltam.

Ez önmagában nem jó, így kell hozzá tejföl is.

Elkészítettem és 2x tudtam enni belőle nagyon keveset.

Ma szerettem volna belőle enni, de azt láttam, hogy már nincs tejföl.

És én nem értem miért az én kajámat nyúlják le mindig, mikor a hűtőben ott volt a finom pörkölt és stb...

Tehát a lényeg, hogy én szívesen főzök és nem csak magamra gondolok, mert szinte minden esetben úgy csinálom a kaját, hogy másnak is jusson, de ők még csak kérdezni sem kérdezték hogy ez mi és hogy ehetnek-e belőle.

Sajnos a barátnőjénél úgy vannak a dolgok, hogy az anyukája mindig otthon van és ő mindent megcsinál, de nálunk mindenki megcsinálja a maga dolgát.

Hogyha a barátnőjéről van szó akkor mindig megmozdul, akár kaját csinál neki, de amúgy meg nem képes rá.

Panaszkodik anyának, hogy nincsen kimosva a cucca.

Mondtam neki, hogy most itthon vagyok ha beindítod átrakom a szárítógépbe, de erre sem volt hajlandó.

A szüleim is látják, hogy nagyon elzüllött és eléggé kiszolgáltatott, de semmit nem tesznek, mivel 18 éves.

És igen egyszer-kétszer még eltűri ezeket az ember, de egy idő után ez már sok.

Engem eléggé zavar az, hogy elvileg a szüleimet is zavarja, hogy semmire nem képes, nem csinál semmit csak fekszik, de mégsem tesznek érte.

Én erről már többször beszélgettem velül, de valahogy mindig csak védték, hogy hát szerelmes.

Megértem hogy szerelmes, én is voltam szerelmes, de ettől még nem áll meg az élet.

Esetleg van valami tanácsotok, hogy ezekre megoldást találjak, hogy ne önkéntesen szolgálja ki magát, hanem ha kell valami tegyen érte? Vagy esetleg ne én legyek neki az akit mindig megkér erre-arra?

Csak akkor meg jönnek a "nagyon kedves" megjegyzései.

A bátyám 18/F én 17/L vagyok.