Mit tegyek az ellen, hogy a felnőtt lányom ne viselkedjen borzasztó gonoszan és gyerekesen?

Szerintem ezt a szörnyet ti (te?) teremtettétek.

Most is véded.

-Többször előfordult, hogy vita esetén rá kellett szólni, hogy verbálisan is meg lehet oldani, nem kell az agresszió...

Magyarul nem először fordul elő, hogy megüti, ti pedig, a szülők, nem tesztek ez ellen semmit.

Gratulálok.

- szintúgy: ráförmed az asztalnál, hogy neki ki osztott lapot, meg ki kérdezte 😱😱😱???!?!

Ezt már mégis hogyan, kedves Kérdező??!

Nrm csodálom, hogy szerencsétlen csendes, visszahúzódó.

Nem érzed, micsoda undorító semmibevétele ez a kisebbik gyerekednek? Hogy szabályosan terrorizálja a nagyobbik, megfélemlíti, ignorálja?? És nektek erre max valami semmitmondó szavaitok vannak?!

Amikor először megengedte ezt magának, miért nem magyaráztad meg neki, miért nem teheti ezt meg?!

Amikor másodszor is megtette, miért nem magyaráztad el NAGGGYON NYOMATÉKOSAN, hogy ilyen többet ne legyen, és fogja fel, hogy pontosan az a családban betöltött szerepe, ami a másik gyereké, és nem fontosabb nála??!

(Na, persze, ahhoz így is kellett volna élni és nevelni őket, ugyebár...)

És amikor -mindezek után- harmadszor is megengedte ezt a hangnemet, miért nem adtál neki akkora nevelői célzatú pofont, hogy a fal adja a másikat??!

Tudod mikor hagynám, hogy bármelyik gyerekem így beszéljen a másikkal...!

Igazam volt, mikor azt írtam, az a baja, hogy egy elkényeztetett hülye, akinek a testvére kb a boxzsákja. Sajnálom szegény másik lányodat, minden mobdatodból süt, hogy az idősebbiknek kedvezel, őt véded, azért is ilyen ostoba a testvérével, azért meri ezt megengedni magának!

Eltöri a testvére 4 ujját, te meg véded??!

Atyaég!!

Nézz magadba, Kérdező!

Nem hiszem ugyan, hogy ezzel a félrenevelt szörnyeteggel lehetne még bármit is csinálni, mert akinek 18 éves korára nem esik le, hogy nem bántalmazhat más embereket, nem terrorizálhatja a testvérét, azzal szerintem a rendőrségen kívül más szerv sok mindent kezdeni nem tud.

24-re:

Mondjuk, ha csak 4 éve romlott meg a helyzet, akkor nevelő célzatú pofonról beszélni butaság. 26 éves felnőtt nőt pofozzon meg nevelő célzattal???

Kérdező, nagyon az a véleményem, hogy fontos dolgokat nem tudunk a családi életetekről. Érzésem szerint valami súlyos titok van családotokban, mert apró problémáktól nem válik ilyenné senki. Bizonyára nem szándékosan hallgatod el ezt, csak nem gondolsz arra, hogy ez fontos lehet.

1. Valami jelentős esemény mégiscsak történhetett 4 éve, amitől a nagylányod megváltozott.

2. Egy szóval sem írtál arról, hogy bármelyiknek férje vagy komoly partnerkapcsolata lenne. Egy 24 éves nőnél ez még nem akkora csoda, de egy 30 évesnél legalábbis furcsa. Sosem volt neki, vagy épp most nincs neki, vagy mi a helyzet? Nem függ-e össze ez a viselkedésével? 4 éve talán nem éppen egy szerelmi csalódás miatt változott meg?

3. Egyáltalán dolgoznak vagy tanulnak a lányaid? Nem hagyott-e valamelyikük félbe egyetemet, főiskolát? Nem volt-e kisiklás valamelyikük életében? Nem volt-e a nagylánynak zűrös időszak az életében: rossz társaság, alkoholizálás, kábítószer-fogyasztás stb.?

4. Egy szóval sem írtál a férjedről. Elváltál, megözvegyültél, egyedül élsz? Van új párod? Mikor ment el a férjed és mióta van új párod? Milyen a volt férjed ill. mostani párod kapcsolata a lányaiddal? Elképzelhető-e mostanában vagy gyerekkorukban szexuális kapcsolat ill. megrontás a veled lakó férfi és valamelyik lányod között? Vagy most is lányaid apjával élsz együtt normális házasságban? Ha igen, ő mit szól mindehhez? Vagy nálatok olyan a felállás, hogy a férjnek kuss van otthon, és ezt a példát látták a lányaid?

5. Az okok keresésénél mindenképp figyelni kell arra, hogy állításod szerint a nagylányod senki mással nem agresszív, csak a kisebb lányoddal. Esetleg valami miatt féltékeny rá (szülő szeretete, anyagi támogatása; munkában, tanulásban, partnerkapcsolatban való sikerek).

Abban nagyon egyetértek 24-essel, hogy most is a nagylányodat véded, tehát a bántalmazót. Azért nem akarnál feljelentést, nehogy a nagylányod pórul járjon? Az nem számít, hogy a kisebbiknek momentán 4 ujja eltörött? Joggal kérdezték mások, hogy addig akarsz várni, amíg a nagy megöli a kisebbiket? Ill. hogy miféle ennél rosszabb helyzettől tartasz?

Nézd, az eddigiek alapján azt sejtem, hogy a kisebbik lányod saját magától nem fog feljelentést tenni. Mert olyan csöndes, visszahúzódó, és egyébként is megszokta, hogy a nagy bántja őt. (Szegény...)

De a minimum minimuma, amit kisebbik, még veled lakó (!!!) lányod érdekében köteles vagy megtenni, hogy a nagyot ezután nem engeded be a lakásotokba. Egyszerűen veszélyes a kisebbikre nézve!

Ha beengeded, és további sérülés, netán tragédia lesz a vége, soha le nem mosod magadról az erkölcsi felelősséget!!!

Goldmund

Én nem hiszek ilyenekben, hogy minden happy, csilli-villi, boldogság, móka és kacagás, aztán egyszercsak a semmiből ilyen szintre romlanak a családi viszonyok.

Amit természetesen senki a családban nem tud identifikálni, hogy ugyan mi a jó isten történhetett...

(Irónia off)

4 évvel ezelőtt is 26 éves volt.

Mindketten felnőtt emberek.

Addig szerette és tisztelte a testvérét, aztán 2015 január 5.-én úgy kelt, hogy reggel az asztalnál leüvöltötte a testvére fejét, hogy neked ki osztott lapot?????! Meg onnantól nekiállt a csip,csup veszekedések közt fizikailag bántalmazni? Addig persze semmi ilyesmi nem történt 😁😁.

Hagyjuk már.

Sokkal inkább hiszem, hogy addig is gondok voltak (erre írtam, hogy nevelni kellett volna, nem kényeztetni, meg adott időben, helyzetben becsukni szemet, fület), illetve azt tudom elképzelni, hogy a kisebbik megunta, itt-ott visszaszólt, ütött, és ettől a másik még begőzölt,(vélt)igazsága teljes tudatában, nevezetesen, hogy neki úgyis mindent elnéznek és szabad.

Csak figyeld, ezt is kimagyarázzák.

Szerintem a Kérdezőnek is jobb lenne, ha nem viselne szemellenzőt.

Ja, igen, hogy miféle ennél rosszabb helyzettől tarthat még??

Kérdező kb 100 %-ra tudja, hogy a nagyobbiktól BÁRMI (vagy majdnem) kitelik.

Eddig bagatellizálta a fizikai és szóbeli terrort, gondolom negmagyarázza a kisebbiknek, hogy a dúvad ezt nem úgy értette, meg biztosan nem így akarta, meg ki van merülve idegileg, meg különben is, a Szaturnusz együtt áll a Nagy medve csillagképpel és holnapra kialussza és egy édes, cukker testvérke lesz belőle....

De közben most annyira megijedt, hogy -ha anonim is- de megpróbál valamiféle segítséget kérni.

Kit féltesz jobban, Kérdező, a kicsit a nagytól, vagy a nagyot a jogos retorziótól?

Legalább magadnak légy őszinte.

Az a minimum, hogy elmentem volna a kisebbikkel látletetet vetetni, amit aztán a nagyobbik orra alá raktam volna, azzal a magyarázattal, hogy én ezt SEMELYIK gyerekemtől nem tolerálom a másik kárára, és legközelebb rendőrség lesz belőle!

Keressen szakembert, aki segít megoldani a dühkezelési gondjait, a kisebbikről meg szálljon le!!

De akkor is visszatérek saját magamhoz: ez nem 4 évvel ezelőtt kezdődött, hanem gyerekkorban.

Senki nem hiheti komolyan, hogy egy 26 éves normális, nem beteg (!) ember egyszercsak így viselkedik.

19-es vagyok

Kedves Kérdező! Mihamarabbi gyógyulást kívánok a kisebb lányodnak.

Ha "csak" a húgát bántja verbálisan és most már fizikálisan is, attól még lehet elmebeteg az idősebb lányod. Ha valakinek csak egy tünete van, az az ún. monoszimptómás elmebetegség. Az elmebetegségnek sok formája van, amit az idősebb produkált, az alapján nem zárható ki, hogy valami zavar (reméljük, átmeneti) a fejében. Van, aki teljesen értelmesen és józanul viselkedik a mindennapi életben, míg valami miatt "be nem kattan". Lehet, hogy a fejlentés-bíróság-kivizsgálás-kezelés módon vezet az gyógyulásba.

Ahogy te viselkedsz a fennálló helyzetben, csak problémákat görgeti maga előtt, és erodálja a kapcsolatodat a kisebbik lányoddal. A tehetetlenkedéseddel csak a helyzetet súlyosbítod. Tényleg ez a célod?

Engem laza 20 évig terrorizált a nővérem. 2 év van köztünk, ő mindig egyke akart lenni és ezt megfogalmazta 2 évesen, 12 évesen meg 22 évesen is. Gyerekkorunkban gyűlölt, amiért a világon voltam és meg kellett osztania velem a szülői figyelmet, életteret, levegőt, akármit. Minden elképzelhető módon terrorizált, főleg lelkileg (zsarolás, megszégyenítés, kirekesztés, sakkban tartás, gúnyolás, sorolhatnám még), de néha fizikálisan is bántott. Egy jó dolgot tudok a számlájára írni: megölni nem akart.

Nálunk akkor normalizálódott a kapcsolat, amikor elköltöztem. Utána egyre többet beszéltünk, ha hazautaztam, már néha rákérdezett arra, hogy vagyok, mi volt az egyetemen, később a munkahelyen. 30 éves korunk felett lettünk mondhatni jóban, most már kvázi szeretjük egymást. Bár ha most is több napot kényszerülnénk egy fedél alatt lenni, nem bírnánk. (ő még mindig otthon lakik, 37 évesen a szüleinkkel, nem is akar elköltözni. Élvezi az egyke szerepet)

Mai napig haragszom anyukámra, hogy nem tett semmit, amikor a nővérem terrorizált. Tudták, hogyan bánt velem, tudták, hogy pokollá tette a gyerekkorom és a tinédzser éveimet, de mindig annyi volt rá a reakció, hogy "mit csináljak vele? verjem meg? büntessem meg? zárjam be? az nem megoldás." A nővéremnek is biztos sokat segített volna (vagy segítene most is) egy terapeuta, de sosem járt ilyen helyen, a szüleink szerint ez úri mulatság, nincs erre szükség, ők sem voltak soha. Én évek óta beszélem ki magamból mindezt pszichológussal, ha már ők nem akarnak gyógyulni, felelősséget vállalni a tetteikért.

Amikor elmondtam anyukámnak, hogy haragszom rá, amiért nem védett meg gyerekként (apu amúgy külföldön dolgozott, alig láttuk), azt mondta, nem érzi, hogy bocsánatot kellene kérnie. Szerinte ő jól nevelt minket, nem tudta volna jobban csinálni. Lehet, te is így gondolod, kérdező. Hogy te mindent megtettél. De innen üzenem neked, hogy biztos vagyok benne, hogy nem tettél meg mindent.

Egyetértek azokkal, akik azt javasolják, ülj le a nagyobbik lányoddal, és kérdezd meg, miért viselkedik így. És ha azt mondja: "azért, mert úgy érzem, a húgomat jobban szeretitek", akkor ne dugd homokba a fejed, hanem hallgasd meg és fogadd el, hogy ezt érzi, ez bántja (akkor is, ha nem tudsz vele azonosulni). És igenis kell neki pszichológus. És kell az, hogy te fellépj vele szemben és megvédd a kisebbik lányod.

És ha extrém esetben ezek leperegnek róla és szimplán tényleg csak gonosz és másokra veszélyes (amit amúgy kétlek, tuti, hogy van mögötte ok - ezt kellene beszélgetéssel és terápián feltárni), akkor igenis fel kell jelenteni, mert aki szándékosan eltöri egy másik ember 4 ujját, az büntetést érdemel.

35/N